Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
1104 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF közgazdász 1845 novemberében elhatározta, hogy megírja az angol alkotmány és az angol forradalom történetét, és az anyaggyűjtést még ekkor megkezdte. A könyv írásához aztán 1846 tavaszán látott hozzá. 1846 szeptembere és novembere között külföldön tartózkodott. Hazatérése után nem sokkal kérte meg későbbi felesége kezét. Mindebből úgy tűnik, hogy 1846 folyamán nem sok időt fordíthatott közéleti tevékenységre. A politikai szerepvállalását bizonyító egyetlen momentum, hogy részt vett az ellenzék 1846. júniusi tanácskozásán.60 Ferenczi Zoltán azt is kimutatta, hogy 1847-ben Eötvös újra fontos szerepet vállalt a Pest és Békés megyei gyűléseken is.61 Az általa hozott adatokból azonban az is kiderül, hogy e fórumokon Eötvös csak az Ellenzéki nyilatkozat aláírása — 1847. június 7.62 — után aktivizálta magát. Eötvös tevékenységének megértéséhez tudni kell, hogy a dokumentum elkészítése előtt az ellenzék 1847. márciusi konferenciáján a résztvevők több tervezetet is benyújtottak. Ezek mindegyike azt a politikai pozíciót jelölte ki, melynek megszerzésére kidolgozója szerint az ellenzéknek törekednie kellett. A Nyilatkozat végül e tervezetek összedolgozásával született meg, és egyesítette magában minden irányzat főbb reformkívánatait, olyan politikai pozíciót jelölve ki, mely révén egyetlen irányzat sem záródott ki a pártból. A korábban közös kívánatként jelentkező reformpontokat azonban sokszor más-más megfontolásból szerették volna életbe léptetni, aminek következtében a megvalósítás módját is máshogy képzelték el. Ezt a Nyilatkozat érthető módon nem jelezte, a párton belüli viták azonban ennek következtében ezután is folytatódtak. Jellegük azonban alapvető változáson ment át, hiszen most már jobbára az alapdokumentumban foglalt eszmék konkrét megvalósítási formái körül folyt a polémia. Ezen eszmék közé a centralisták tevékenységének köszönhetően a felelős kormány is bekerült, így Eötvösék helyzete a Nyilatkozat aláírásának pillanatában minden korábbinál kedvezőbbnek tűnt. (Ez még akkor is igaz, ha Ferenczi szerint Eötvösnek rosszul esett, hogy a végleges változatban „kissé általánosabban” volt kifejezve a felelős kormány eszméje, mint az 1847. márciusi konferencián elfogadottban.63) Szalayék ugyanis ezt követően legálisan fordíthatták minden erejüket a Nyilatkozatban lefektetett alapelvek centralista irányú megvalósításának elfogadtatására. A dokumentum így a centralisták tevékenységének is fontos állomása, hiszen ennek aláírása után már nem kérdőjelezhette meg senki ellenzékhez tartozásukat. Eötvös ennek tudatában aktivizálta magát a megyegyűléseken, és kezdte meg — társaival együtt — a centralista eszmék minden addiginál nyíltabb tárgyalását a Pesti Hírlapban. E tevékenység azonban újra felszínre hozta az ellenzéki csoportosulások addig háttérbe szorított ellentéteit és elvi különbségeit. Az oppozíció csoportjainak eltávolodása egymástól később olyan mértékűvé vált, hogy a színfalak mögött a centralisták 1848 elején összefogtak 60 Mann M.: Trefort Ágoston élete i. m. 41. 61 Ferenczi Z.: Eötvös József i. m. 155-159. 62 Pest, 1847. június 7. Az ellenzéki nyilatkozat Deák Ferenc által összefoglalt végleges szövege. In: KLÓM. XI. 152-157. 63 Ferenczi Z.: Eötvös József i. m. 122.
