Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gángó Gábor: Báró Eötvös József és Békés megye V/1079
1088 GÁNGÓ GÁBOR 1862 novemberében részt vett az alakuló ülésen, és elnökségi taggá választották, így újfent egy ügyet képviseltek a hajdani ellenfelek, br. Wenckheim Béla és Eötvös.86 Eötvös az országos bizottmány mellett az 1862. november 20-én alakult Békés megyei Vasútépítési Bizottmány választmányában is helyet kapott.87 A vasútért kifejtett fáradozása egybeesett az alföldi aszályt követő ínség idejével, amely természeti csapás előmozdította a vasút ügyét.88 A nincstelenek lázadásától való félelemben a Békés megyei Gazdasági Egylet a földmunkák (közmunka formájában megvalósuló) megkezdését javasolta.89 Eötvös az aszályról írott, 1863 júniusában megjelent cikkében ugyanerre az álláspontra helyezkedve igyekezett a két ügyet összekapcsolni, és a gazdasági és humanitárius válság okán a vasút és annak össztársadalmi hasznossága mellett érvelni: „e vonalak munkába vétele által Bihar, Békés, Csongrád és Bács napszámos osztályai egy nagy részének jelen szükségein segítve volna”. Ráadásul, Eötvös szerint, „e vonal létesítése által a birtoknak, melyen ez keresztülmegy, össze értéke oly összeggel növekednék, mely pénzben kifejezve valószínűleg sokkal nagyobb, mint az, mibe a vasút felépítése kerülni fog”.90 E cikkében Eötvös egy komplex mentőprogramot vázolt fel (összefüggésben az alföldi vasút körüli elképzelésekkel), amelynek értelmében az alföldi nagybirtokot földhitel-intézeti hitel, a kisbirtokot kormánykölcsön (előleg), míg a napszámos réteget közmunka mentheti meg a nehéz helyzetben. A közmunkához nyújtana kiváló munkalehetőséget a vasút. Ehhez tőke kell - jelzáloghitel, melynek kamatait a birtokosok fizetnék, akiknek a legtöbb hasznuk származna a vasútból is, és a munkaképességét és erkölcsi tartását így megőrző napszámos rétegből is. Az 1863-as cikk parasztság-rajza ily módon a novellákéhoz és A nővérekéhez áll közel, és az akkori lázadás közeli helyzetben nagy távolságban van a valóságtól. Szaplonczay Józsefhez intézett 1863. július 10-i levele is azt mutatja, hogy teljes készséggel igyekezett ebben az irányban előmozdítani az alföldi vasút ügyét. ,,[A]z Alföld jelen helyzetében”, írja, „nekünk, kik ott lakunk, minden időt s erőnket arra kell fordítanunk, hogy a fenyegető veszélyeket legalább némiképp elhárítsuk, s minthogy erre az Alföld nevezetes részében csak úgy lehet kilátásunk, ha a tervezett alföldi vasút munkába vétetik, nem hagyhatom el a várost [ti. Pestet], míg a lépések, melyeket a kormánynál ez ügyben tettünk, vagy sikerhez vezettek, vagy végképp nem hiúsultak meg.”91 1863 augusztus végén Bécsben kilincselt „Ponciustól Pilátushoz” a vasút miatt92, hogy szeptember 12-én újra oda utazzon ez ügyben.93 Az uralkodó szeptember 18-án fogadta Eötvöst, és a szívélyes hangulatú audiencián az alföldi ínségről való érdeklődése mellett ígéretet tett, hogy intézkedni fog az Alföldi vasút számára jó86 Lederer Emma: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Bp. 1952. 85.; Mann M Trefort i. m. 56. 87 Elek L.: Pusztaszenttomyai i. m. 229. 88 Szabó F.: Alföld-fiumei i. m. 205. 89 Szabó F.: Alföld-fiumei i. m. 206. 90 Eötvös József: Az alföldi ínségről. In: Uő: Reform és hazafiság. S. a. r. Fenyő István. I—III. Bp. 1978. III. 507-521. 518. A cikk címe a sajtó alá rendezőtől származik. 91 Eötvös József - Szaplonczay Józsefhez, Pest, 1863. július 10. Eötvös J.: Levelek i. m. 366. 92 Eötvös József - Vachott Sándoméhoz, [Pest], 1863. szeptember 3. Eötvös J.: Levelek i. m. 367. 93 Eötvös József - Gyulai Pálhoz, [Pest], 1863. szeptember 12. Eötvös J.: Levelek i. m. 368.
