Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn (Ism.: Eiler Ferenc) IV/1072
A könyv talán legjobban sikerült része A politikai mobilizáció korszaka 1914-1945 címet viseli. A fejezetben a társadalom- és gazdaságtörténeti megközelítés háttérbe szorul a politikatörténettel szemben, és a hangsúly a politikai mobilizáció, az etnikai identifikáció, az identitásképzés folyamatának elemzésére kerül. A mozgalmas három évtized vizsgálatában a szerző nem téveszti szem elől, hogy az események és folyamatok csak az érintett kisebbség, valamint a magyar és német kormányok, mint aktorok szándékainak és lépéseinek egyidejű figyelembevételével értelmezhetők. Seewann meggyőzően és részletekbe menően rajzolja meg azt az ívet, amelynek kezdetén a csak kulturális és oktatási követelésekkel fellépő, a magyar politika és társadalom különböző szereplői által meg nem értett, és tevékenységében folyamatosan gátolt, Jakob Bleyer vezette Magyarországi Német Népművelődési Egyesület áll, végén pedig a Harmadik Birodalom nagyhatalmi érdekeinek alárendelt, s általa eszközként használt Magyarországi Németek Szövetsége, Franz Basch irányítása alatt. Izgalmasan elemzi azt a kérdést, hogy miként fordulhatott az elő, hogy a sokáig többségében apolitikus német kisebbségi lakosság egy jelentős része számára az egy és oszthatatlan politikai magyar nemzet eszméje helyett a harmincas évek második felére a saját etnikai csoport, a népközösség és az anyaország vált fő, gyakran kizárólagos vonatkoztatási ponttá. A németek kitelepítése Kelet-Európából című fejezetben Seewann bemutatja azokat a többségükben a világháború alatt Berlinben, Londonban, valamint Edvard Benes által kidolgozott koncepciókat, amelyek a német jelenlét csökkentésével, vagy felszámolásával — ellenkező előjelű motivációk mentén — az etnikai kevertség megszüntetésére és a homogenitás megteremtésére törekedtek a régióban. Ezután összehasonlítja a csehszlovákiai és magyarországi kitelepítés gyakorlatát, hasonlóságait és különbözőségeit. Vázlatosan összefoglalja a szakirodalomban a magyarországi németek kitelepítésével, a visszaszököttekkel és a malenkij robottal kapcsolatban eddig felhalmozott ismereteket, majd pedig elemzi a kitelepítés kapcsán az elmúlt hat évtizedben kibontakozott főbb politikai/társadalmi és tudományos diskurzusokat. Az utolsó fejezet a szocialista Magyarország nemzetiségekkel kapcsolatos politikáját elemzi. A „lenini” nemzetiségpolitika lényegének bemutatásával, valamint a szocialista nemzetiségpolitika alapvető jellemzőinek pontokba szedésével vázolja fel azt a nemzetközi összefüggésrendszert, amelyen belül a magyarországi nemzetiségek története is értelmezhető. Az éles szemű megfigyelések, és a folyamatokra vonatkozó gondolatébresztő megállapítások ellenére a recenzensnek hiányérzete támadt a fejezettel kapcsolatban. Az ugyanis túlságosan rövidre és a tényanyagot tekintve kissé elnagyoltra is sikeredett, különösen, ha összehasonlítjuk a két világháború közötti időszak elemzésével - még akkor is, ha az alapkutatásokra támaszkodó monografikus igényű feldolgozások itt kétség kívül a mai napig hiányoznak. Nehezen magyarázható ugyanakkor, hogy az 1989-et követő időszak miért nem kapott különálló fejezetet, ahogyan az is, hogy egy ilyen nagy lélegzetű munka végén miért nincs egy a főbb folyamatokat és állomásokat rögzítő, szerkezetileg önálló összefoglaló rész? A szerkesztői munka kapcsán néhány kritikai megjegyzés még kikívánkozik a recenzensből. Az egyik a függelékben közölt forrásokkal, a másik az irodalomjegyzékkel, a harmadik pedig a térképekkel kapcsolatos. A szerző mindkét kötet végén közöl olyan forrásokat (36+23-at), amelyek valamilyen szempontból alátámasztják, 01. kiegészítik az elemzést. Nehezen érthető azonban, hogy ezek közül a második kötetben miért került több is magyarul publikálásra, holott a leendő olvasók jelentős része feltehetően nem beszéli a nyelvet. A kötetek végi irodalomjegyzékek pedig jelentős részben megegyeznek egymással. Egy következő kiadás esetén már csak terjedelmi okoknál fogva is megfontolandó lenne a tárgyalt időszakra vonatkozó tételek leválogatása. (A Források értelmezésének kérdése is vitára adhat okot, hiszen a szerző ide a mindenkori kortárs monográfiákat, tanulmányokat és cikkeket is besorolja.) Végül, az első kötet legvégén található ugyan négy színes térkép, de ennél mindenképpen nagyobb hozadéka lenne, ha egy nagyobb volumenű térképes megjelenítés segítené az olvasó tájékozódását, ráadásul a fejezetekben elhelyezve, a táblázatokhoz hasonlóan a szövegbe illesztve. Mindent egybevetve a kritikai megjegyzések dacára is csak üdvözölhetjük a kétkötetes, függelékek nélkül is több mint 750 oldalas munka megjelenését, hiszen Seewann-nak valóban sikerült egy kritikus, szemléletében friss, a leíráson túllépő, elemzésre koncentráló monográfiát letennie az asztalra. A szintézis egyenetlenségei jobbára az egyes témák feldolgozottsági szintjében megfigyelhető különbségekre vezethetők vissza, s csak néhol a szerző választott megközelítésére. A szerkesztési problémák pedig a második kiadás előtt remélhetőleg orvosolhatók lesznek. Nem árulunk el ugyanis nagy titkot, amikor leírjuk, hogy a recenzió írásának idején már folynak a következő kiadás előkészítő munkálatai. TÖRTÉNETI IRODALOM 1075 Eiler Ferenc