Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 977 Nyitott kérdésnek sokkal inkább a krími kán reakciója tűnik. Az erdélyi diplomaták Isztambulban ugyanis úgy látták, hogy bár ezt a Portán tagadják, de a tatárok a nagyvezír „titkos fegyverei” a lengyelek oldalán, így ha IV Mehmed Girájt sikerül semlegesíteni, nincs kitől tartson a fejedelem. (És ebben is igazuk lett.) Jól látható tehát, hogy Erdélyben az elmúlt években nagyon is valós fenyegetésként értékelték a tatárok esetleges beavatkozását az ország ügyeibe, s így eléggé megmagyarázhatatlan lenne, miért alakult volna éppen most másként a helyzet értékelése.112 A Portára küldött közös erdélyi-svéd követség — valamint a kozákokhoz és a kánhoz küldött erdélyi diplomata, Sebesi Ferenc is — olyan tartalmú üzeneteket vitt magával, amelyek azt hangsúlyozták, hogy az erdélyi-svéd szövetség végső soron nem is a lengyelek, hanem a végzetesen meggyöngült, ezért addigi geostratégiai „feladatát” ellátni nem tudó Rzezcpospolita és az Oszmán Birodalom balkáni területeit egyaránt, egymás után fenyegető ortodox keresztény birodalom, Moszkva ellenében köttetett. Függetlenül attól, hogy orosz részről az adott pillanatban ténylegesen mekkora valószínűsége volt az ilyen nagyságrendű terjeszkedési szándékoknak, a Portán és Erdélyben már számos jelét észlelhették, hogy a birodalom ortodox keresztény lakói — de még a moldvai vajda is — a cár sikerei hatására igen nagy várakozásokkal tekintenek Moszkva felé. Az oszmánok érzékenységét is figyelembe véve Barcsay Ákos még 1657 tavaszán úgy vélekedett, hogy ha a fejedelem „az muszkával frigyet köt, az törököt mindjárt offendálja; ha pedig frigyet nem köt, az kozák mindjárt elhagyja, mert valóban urgeálja és így kételenség alatt együtt az sveciai királlyal az muszka ellen kell menni.”113 Újabban Kármán Gábor — a cár valódi lehetőségeit figyelembe véve — a „politikai összeesküvés-elméletek” kategóriájába sorolta a svéd és erdélyi követek érvrendszerét a Moszkva felől fenyegető veszedelemről, úgy tűnik azonban, hogy az idő tájt ennek az „összeesküvés-elméletnek” igen sok híve akadt. Az 1654. évi moszkvai offenzíva hatalmas sikerei Lengyelországban kifejezetten nagy izgalmat keltettek Isztambulban, mivel azzal egy időben a kozákok sikeresen támadták az oszmán flotta egyik bázisát. Sokan biztosra vették, hogy a moszkvai-kozák-kalmük szövetség készen áll egy általános támadásra, s a cár a Rzezcpospolita legyűrése után — Velencével szövetkezve — rögvest az oszmánok ellen indul a következő esztendőben. A 1655. évre várt nagy támadás elma20000 tallért kívánt a Portára küldeni: Barcsay Ákos levele Wesselényi Ferenchez, 1659. jan. EÉKH II. 526. 112 „tudjuk kérdés nélkül is elméjeket, hogy ők parancsolták az hánnak, hogy ne hagyja szintén elfogyni az lelket az lengyelekben, mert félnek attúl, ha az veszekedés megszűnvén, megegyez az kereszténység, erejét reájok fordítja. Minden jó szántából segíti az török tatár az lengyelt.” Balogh Máté jelentése, 1656. okt. EÉH II. 223-224. 113 Moldva és Moszkva kapcsolatában rejlő lehetőségekről: „a muszka császárral egy vallásban vagyunk, oda is küldhetünk, onnét is fizetésre való segítségünk lehet, az mint Mihály vajdát is megsegítette volt, határos is az muszka az hánal, onnét is használhat”. Ismeretlen moldvai bojár levele, 1652/1653 TMAO III. Pest 1870. 426.; a cár és a kozákok állítólagos „tévéiről”: Gheorghe §tefan levele II. Rákóczi Györgynek, 1654. aug. 16. EOE XI. 187-188.; Barcsay Ákos elemzése, 1657. ápr. 27. EÉKH II. 385.
