Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
975 A jelentős tavaszi sikerek hírével Isztambulba érkező svéd és erdélyi követek jóval barátságosabb fogadtatásra találtak, mint amire a Porta korábbi szigorú reakciói alapján számítani lehetett volna. Bár a színfalak mögött forrtak az indulatok, a szultáni dívánban állítólag mégis többen Rákóczi pártját fogták, és a svéd szövetséget javallották, amit a lengyel követ is megerősített. Szerinte a szultánon, a nagyvezíren és a sejhüliszlámon kívül alig akadt valaki a nagy emberek között, aki a lengyelek ügyét támogatta volna. A velenceiek feltartóztatásával elfoglalt Porta azonban kénytelen volt passzívan várni a végkifejletet: habár úgy tűnt, hogy már 1657 tavaszán mozgósítják a hódoltsági oszmán haderőt és a krími tatárokat is, a sorozatos fenyegetőzések és rémhírek dacára végül semmilyen komoly fegyveres akcióra nem került sor az engedetlen vazallusok ellen.107 A svéd diplomaták utóbb kristálytisztán összefoglalták a Porta meghatározó motivációit ez ügyben. Mivel a Velence elleni szárazföldi hadjárathoz való felvonuláshoz 1658 elején még komolyan igénybe szerették volna venni I. Lipót tartományait, így a Habsburg rezidensnek nagyon nagy tekintélye volt Isztambulban, ő pedig egyértelműen a svédek térnyerése ellenében munkálkodott. A politikai előrelátás is a kivárást javallottá, hiszen ha a Porta idejekorán elkötelezi magát Svédország mellett, és a hadiszerencse mégsem Erdélynek és szövetségeseinek kedvez, a birodalom két veszélyes ellenféllel, a Habsburg Monarchiával és a Rzezcpospolitával találja magát szembe, ha viszont ezekkel tart, a távoli Svédország — egyelőre — nem árthat neki.108 A Porta felől várható kockázatokat valóban nem becsülhette túl magasra sem a fejedelem, sem tanácsadói köre. Erdély politikai kultúrájában, a Portával fenntartott viszonyában — a történeti irodalomban is meggyökeresedett közhiedelemmel ellentétben — nem volt példátlan esemény, hogy az erdélyiek török II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 107 „egyebet nem írhatunk, az vezér megesküdt, vagy az muzurmán nemzet vész el, vagy az három országot porrá teszi”. Tisza István és Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1657. ápr. 30. EÉH II. 359.; „Az muftinál is voltunk; tele méreggel s értetlen szókkal, de utoljára magát császár előtt törekedni minden jóval ajánlá.” Thordai Ferenc jelentése, 1657. jún. 4. EÉKH II. 363.; Kármán G.: Svéd diplomácia i. m. 68., 70., 73. (Az erdélyiek a maguk módján igyekeztek barátságossá tenni a dívánt: a nagyvezír 2000 tallért kapott, a dívánülő pasák 500-500 tallért.); Thordai Ferenc jelentései, 1657. jún. 4. EÉKH II. 363-364., 1657. jún. 23. MHHD 23. 530.; Máriusz Jaskolski lengyel koronaőrt hiába küldték 1657-ben a Portára, hogy elérje a szultán vazallusainak visszarendelését a svédek mellől, bár az általa kért parancsot ki is adták, sőt még a határvidéki oszmán erőket is mozgósították, ám tényleges eredményeket mégsem tudott még tavasszal elérni. A krími kán is március 12-ére ígérte hadba indulását a lengyeleknek, de Isztambulból őt is megállították: Gebei SII. Rákóczi György i. m. 151-152., 158., 168.; a krími kán döntése mégis csak április végén születhetett meg: Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 156.; arról pedig május derekán jött hír, hogy a tatárok hadba indultak: Gheorghe §tefan levele Basa Tamáshoz, 1657. máj. 16. Veress E.\ Documente i. m. 10. k. 311.; Constantin íjerban egyik leveléből azonban az derül ki, hogy június elején még mindig csak az isztambuli „hivatalos” engedély megkérésénél tartottak a tatárok: Papp. SII. Rákóczi György i. m. 159.; az oszmánok párhuzamos dalmáciai hadműveleti céljairól: uo. 152-153. 108 Kármán Gr. Svéd diplomácia i. m. 76.; az oszmánok szándékáról, hogy igénybe vegyék a császár és magyar király segítségét a velencei háborúban: B. Szabó J: II. Rákóczi György 1658. évi török háborúja, i. m. 232-233.; legutóbb Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 148-149.; a nakíb azt is jelezte, hogy az ulémáknak vallási okokból is voltak fenntartásai az evangélikus svédekkel szemben: Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. jan. 7. MHHD 23. 286.
