Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
846 GEBEI SÁNDOR miközben a „II. Ágost-i Rzeczpospolitát" győzelemre segíti a polgárháborúban, a Szaniszló-i „másik Rzeczpospolitával" szemben. A magyarok ügyének felkarolása elvben igen, de a gyakorlatban nem volt kivitelezhető. Oroszországnak életbevágó kérdés volt: ha törik, ha szakad, mindenáron meg kellett akadályoznia XII. Károly hatalmának feltámasztását, aki eszközként a törököket, illetve a svédérzelmű lengyeleket, kozákokat vetette be az oroszok ellenében. XII. Károly Benderben sem tartotta magát legyőzöttnek. Bizonyára munkált benne még mindig az orosz hadjárata megkezdésekor tett kijelentése: „a sveciai király publice mondotta sok helyen: valamint az Augustusi detronizálta, azt a czárt is hasonlóképpen valameddig ki nem veti országábul, s mást nem teszen helibe, nem fog nyugodni."91 XII. Károly „mindent vagy semmit" vakmerő terve igazi életveszélyt jelentett Oroszországnak, mert a király győzelmes visszatérése a háború valamennyi sikerét elsöpörte volna. Következésképpen, a Baltikum és Ukrajna megszerzése, illetve megtartása stratégiai céljához semmilyen más külpolitikai törekvés nem volt mérhető. Sem II. Rákóczi Ferenc szabadságharca, sem a magyar alkotmányosság helyreállítása, sem az Erdélyi Fejedelemség önállósítása nem vetekedhetett a baltikumi és az ukrajnai színtér jelentőségével. Kiváló bizonyíték erre a cár és a lengyel király találkozója Jaroslawban, ahová II. Ágost a fiával együtt érkezett 1711. május 29/június 11-én, és ahol I. Péter és II. Ágost a közösen megvívandó török háború lengyel részét konkretizálták. Stanislaw Chomentowski mazóviai vajda hadteste a déli fronton csatlakozik majd a cári sereghez, Stanislaw Rzewuski lengyel nagy hetman egységei az északi fronton (Pomerániában) működnek együtt a térségben lévő orosz és szász csapatokkal.92 A háború melletti elkötelezettsége dacára II. Ágost titokban a császári koronáról is álmodozott, hiszen I. József halála után a rajnai palotagróf és a szász választófejedelem, mint a „birodalom segédkormányzói" vehették kezükbe a birodalom irányítását. Esetleges megválasztásához jól jött volna a magyarországi csendesség, ezért még arra is hajlandó volt, hogy a szenátussal megszavaztassa Rákócziéknak „az állam nyilvános védelmét".9 3 II. Ágost kimondott és ki nem mondott terveiről az angol diplomácia azt állította, hogy a lengyel király és szász választófejedelem céljainak megvalósítása érdekében mindenre kapható. Kész volt arra, hogy saját, 1697-ben tett lépését fiával megismételtesse, azaz fiát is katolizáltassa, vagy azért, hogy a lengyel koronát átadhassa neki, vagy azért, hogy a királyfi Habsburg hercegkisasszonyt vehessen feleségül, pedig korábban a cár egyik unokahúga számított az ifjú Wettin jövendőbelijének.9 4 Rákóczi 1711. június 11-én Wysockóban újra megkísérelte az orosz segítség mobilizálását, nevezetesen Péter cárral történt második személyes találkozóján.9 5 91 MTA Kézirattára, Ms. 4958. - Litterae Nedeczkianae, Nedeczky Sándor számozatlan levelei. 92 Szb. RIO t. 50. 449-450.; PIB XI/1. 255-263. - a módosított orosz-lengyel szerződést 1711. május 29/június 9-én Jaroslawban írták alá. 93 Vallomások (Második könyv), 466., 469. 94 Szb. RIO t. 50. 437. 95 Szathmári Király Adám Napló-könyve 1711-1717 Esztendőkben, II. Rákóczi Ferenc Fejedelem bújdosásiról... In: Rákóczi Tár. I. k. Szerk. Thaly Kálmán. Pest 1866. 237-239.; Hopp Lajos: A Rákóczi-emigráció Lengyelországban. Bp. 1973. 23-24.
