Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
836 GEBEI SÁNDOR Péter cár információi szintén a háború elkerülhetetlenségét vetítették előre. Értesült többek között arról, hogy XII. Károly megbízásából J. Potocki és St. Poniatowski a Portára érkezett, és ott az új nagyvezírrel, Mehmed Baltadzsival egyeztetett. Állítólag Szaniszló nevében 4 millió aranyat és néhány határ menti vajdaságot ígértek az oszmánoknak, ha XII. Károly svéd királyt Lengyelországba hozzák és Szaniszlót a lengyel trónra visszahelyezik. A nagyvezír kivitelezhetőnek látta a tervet, majd 1711 tavasza céldátummal elrendelte a mozgósítást.48 Mivel a háborús hangulat úrrá lett a Portán, I. Péter és II. Ágost országainak az összefogása további halasztást nem tűrt. Péter cár 1711. januári leveleiben arról tájékoztatta „barátját és királyi fivérét", hogy a fenyegetés elhárítása céljából megkezdi erőinek délre való átcsoportosítását, amit II. Ágostnak is tanácsolna. Megnyugtatásul, de bátorításul azt is közölte, hogy Oroszország mindenben a lengyel-orosz alapszerződések (1686, 1704, 1709.) szellemében jár el, a véd- és dacszövetségben lefektetett vállalásait pedig maradéktalanul teljesíteni fogja.4 9 Igaz, hogy a Porta már hadban állónak tekintette magát Oroszországgal 1711 januárjában, de Oroszország még nem nyilvánította magát ekkor hadviselő félnek, annak ellenére, hogy országszerte folyt az újoncozás, 20 ház után 1 újoncot szedtek.5 0 A nyílt kenyértörésre — orosz részről — csak 1711. február közepén került sor. Ekkor a Kremlben, az Uszpenszkij főszékesegyház előtti téren nyilvánosságra hozták a Moszkvában régóta lebegtetett hírt, hogy Oroszország és az Oszmán Birodalom háborúját. A Porta Oroszországot vádolta háborús készülődéssel, mintha a Rzeczpospolitában állomásozó orosz csapatok a szultán országát fenyegetnék. Azt hangoztatják Isztambulban — informálta a felhívás a közvéleményt —, hogy Oroszország megakadályozta XII. Károly svéd király hazatérését Lengyelországon keresztül. A valóság ezzel szemben az, hogy megállapodás született arról, hogy a svéd király 500 török katona kíséretében akadály nélkül, személyi sérthetetlenségét garantálva áthaladhat a lengyel területeken. A cár őfelségére való tekintettel II. Ágost lengyel király is beleegyezett ellenségének hazakísérésébe. Sőt, még arra is rábólintott a cár és a lengyel király, hogy a török kísérő egység létszáma 500 főről 5000 főre nőjön, ám úgy látszik, ez sem volt elég a béke megőrzéséhez. Törökország azzal is megvádolta Oroszországot, hogy várakat épített oszmán földön, ami nyilvánvaló hazugság. A szóban forgó várak a közösen elvégzett határkijelölés után orosz területeken létesültek. Azok lerombolását hiába követeli tehát a Porta. Emellett Oroszország most is kinyilvánítja békeszándékát, a békeszerződés pontjainak maradéktalan betartását ünnepélyesen deklarálja, sőt, mielőtt a fegyvereké lenne a szó, még egy kísérletet tesz a béke megőrzésére. Annak ellenére, hogy Isztambulban már bejelentették a háborús állapotot, és az orosz követet bezárták a Héttoronyba, futár megy a Portára, hogy a szultánt eltérítse háborús szándékától. Addig is, amíg bizonyossá nem válik a háború vagy béke kérdése, a cári csapa-48 PIB XI/1. (1711. január-júniusa) Moszkva 1962. 20-22., 26-28. (1711. január 5/16-i, január 9/20-i levelek). 49 Uo. 50 Szb RIO t. 50. 397-398. (1711. január 11/22. Moszkvából jelentik Qeensberry hercegnek)
