Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
826 GEBEI SÁNDOR más cél, mint a külső és a belső béke megteremtése. Ezért tartózkodnak cári csapatok lengyel, litván földön, hogy a békesség biztosított legyen országszerte, hogy királyuk — akit 1697-ben szabadon választottak meg az országuk élére — zavartalanul uralkodhasson. Csak ily módon garantálhatóak az alapjogok, a szabadságok, legfőképpen a szabad királyválasztás joga. A további vérontásnak csak így lehet elejét venni, a hazai ellenségeskedés is csak ezen az úton számolható fel - közölte az optimista végkifejletet a felhívás. A Rzeczpospolita megrontóit, Michal Serwacy Wisniowiecki herceget, a kijevi vajdát [Józef Potockit], a Sapiehákat, Adam Szmigielskit [J. Potocki vejét] el kell hagyni, ők félrevezették a népet. Az eddigi bűnösök megbánva vétkeiket térjenek vissza és egyesüljenek az igazi hazafiakkal, a lengyelek Adam Sieniawskival, a litvánok Grigorij Oginskival. Ágost király, „szeretett fivérünk", aki már Lengyelországban tartózkodik, kész megbocsátani mindenkinek, kész elfeledni a hűtlenség vétkét azoknak, akik négy héten belül leteszik a királynak a hűségesküt - értesítette a lengyel lakosságot a lengyel király nevében is cári „békeprogram". A lengyel ügyekben otthonosan mozgó Bercsényi már 1709. szeptember 1-én arról értesítette Rákóczit, hogy Szaniszló elbúcsúzhat a királyságától.12 Leszámítva Bercsényi tévedését, hogy tudniillik II. Ágost az oroszok invitálására jött Lengyelországba, a helyzet bonyolultságát pontosan érzékelte. II. Ágost a korona visszavételére vagy egy új királyválasztásra érkezett Lengyelországba? - tette fel a kényes kérdést a főgenerális. Hiszen a koronáról és országáról való 1706. évi lemondása a sandomierzi konföderáció határozatának — „új királyválasztás szükséges" — ellentmond. Mindenesetre, II. Ágost lengyelországi jelenléte, a hatalomba való visszatérése a császárral való szövetkezését kizárja (ti. Oroszországgal való szövetsége miatt), ami Magyarországon a további kilátásokat biztatóvá teszi, a harc folytatását ígéri1 3 - vonta meg a konklúziót Bercsényi. Hat nappal később Bercsényi újabb részletekkel gazdagította a lengyel belpolitika elemzését. „... látom: megadta magát szegény nieboszcsik [a megboldogult, azaz politikai értelemben, halott] Stanislaus; Augustus penig virtust [erényt] akar csinálni, hogy az indispensabilis necessitasnak [a kényszerítő szükségszerűségnek] engedett, quasi ex amore et commiseratione malorum Respublicae, [a Köztársaság iránti szeretetből és sajnálatból, szánakozásból] és nem emlékezvén az detronizatiórúl, mintha érette lett volna az Confoederatió... S azt tartom, elhitetik az czárral, hogy restitutiója sit de gloria ejus",14 vagyis II. Ágost hatalmának visszaállítása a cár dicsőségét, a lengyelek tiszteletét váltja ki. A Nemesi Köztársaság felbolydult belső állapotáról szerzett közvetlen tapasztalatait Rákóczi diplomatája, Nedeczky Sándor is megosztotta a fejedelemmel. Az éppen Lublinban működő, mindig úton lévő, mozgó cári udvarból Nedeczky 1709. szeptember 16-án postázta azt a levelet, amelyben II. Ágost szokatlan aktivitásáról számolt be. „óránkint gyüvő menő curirok által az Augustus király sürgeti Felséges Czár hadával való conjunctióját," „Augustus király 14 regiment cavaleri-12 „Augustus cum 25.000, ad invitationem Mosci ad thronum accelerat. Moscus cum magna potentia in Poloniam venit..." AR I/VI. 305. 13 AR ím. 331-332. 14 AR I/VI. 337.
