Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961
RÁKÓCZI-KULTUSZ A SZÍNPADON 971 Még a kiegyezés, sőt az enyhülés, 1861 előtt készült Vahot Imre népszínműve, A Magyarok törökhonban, amelynek eredeti címe Bujdosó magyarok Törökországban volt, ezt azonban a cenzúra nem engedélyezte.4 3 A kézirat, illetve színházi példány és a drámabíráló bizottsági jegyzőkönyv szerint4 4 is a megváltozott címmel szerepelt. A Nemzeti Színház drámabíráló bizottsága 3 igen és 2 nem szavazattal fogadta el a darabot 1857. február 11-én.4 5 De hogy megértsük, mit is értettek pontosan a kortársak a 'bujdosó' szó alatt, érdemes idézni a kor reformátussá lett jeles nyelvtudósa, teológusa által szerkesztett szótárban a vonatkozó részt: 'Bujdosó' — Ballagi Mór 1867-ben elkészült szótárában — „1) menekült, hazátlan, száműzött személy;" példának hozza „a magyar, a lengyel bujdosók; bujdosóba menni, jutni;" a bujdosik szó ala tt pedig „2) külhonba menekül, vándorol; bujdosnak a menekültek. Innen: Bujdosás, fn."4 6 A nevezetes mű keletkezéstörténetét pedig maga a szerző, Vahot Imre írja meg, ki ekkorra már kissé megkeseredett, kezdi érezni, hogy az ő ideje lejár, az általa képviselt népszínmű egyre jobban kikopik a színpadról - tegyük hozzá, nem is volt az a tehetség, mint Szigligeti, kinek több darabja ma is élvezetes olvasmány, de egy-két darabja valóban időtállónak bizonyult. A sértett Vahot tehát még 1856. november 14-én írja Egressy Gábornak: „Mindamellett, hogy igen mostohán bántok színműveimmel, emiatt nem tudok csüggedni, s üres óráimban dolgozgatom Tháliánk számára. Legújabban is egy regényes színművem van készen ily cím alatt: Bujdosó magyarok Törökországban a 17-ik század végéről. Kiknek felolvastam, igen sikerültnek mondják, a tiszta drámai elemen kívül van benne elég látványosság is a nagy tömeg számára."47 December 30-án Vahot már igen türelmetlenül írja Szigligeti Edének, a Nemzeti Színház titkárának: „Szíveskedjél tudatni velem, mi történik már két hét óta bírálat alá adott »Bujdosó magyarok« című darabommal — elfogadták-é, nem? — Ha igen, kinél szorgalmazzam előadatását, miután nálunk csak a jutalomjátékul választott darabok kerülnek gyorsan színre." Utal az Egressynek írt levélre is. Természetesen egy darab sikeres bemutatásának némi, ha nem is sok, anyagi haszna is lehetett, ami ebben az időben nem volt lebecsülendő körülmény. Majd a levél utóiratában kitér a zavaró körülményre is: „A darab úgy van írva, hogy a cenzúra semmi esetre sem fogja gátolni adatását. De ha mégis kétség forogna fenn, jó lesz előre beküldeni."4 8 Részben az ellentétek mesterséges szításának következtében is a valós vagy vélt mellőztetés keserű érzetéből fakadó ellentétek, emberi gyarlóságok 43 „A bujdosó magyarok Törökországban" kihúzva. Cenzúrapéldány. Haller censor. NSz B 95/1. Drámabíráló bizottsági jegyzőkönyv 1856-1868. OSZK Színháztörténeti Tár, Nemzeti Színház kötetes iratok 679. - A cenzori jelentés a kötet végén. „Ofen, april 8. 1858." - A kötet címlapján pedig: „Cs. és Kir. rendőri vizsgálatra adatott: Pest, Martius 10-én, 1858. Komlossy." 44 OSzK NSz B 95/1. 45 Drámabíráló bizottsági jegyzőkönyv 1856-1868. 46 Ballagi Mór. A magyar nyelv teljes szótára. 1-2. köt. Bp. [1867?] 1. köt. 140. 47 Vahot Imre levelei. Közli Esztegár László. Irodalomtörténeti Közlemények 13. (1903: 2. sz.) 239-244., az idézett levél teljes szövege közölve uo. 239-240. 48 OSZK, Színháztörténeti Tár, Fond/2 490. Gépírás. Pukánszkyné Kádár Jolán Másolata. Eredetije megsemmisült.
