Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Bárány Attila - Györkös Attila: A Fehér Rózsa Magyarországon. Egy angol trónkövetelő viszontagságai és a Jagelló-kori diplomácia II/417
A FEHÉR RÓZSA MAGYARORSZÁGON 427 endő feleségét) Calais-ban fogadó küldöttségnek, 1503-ban pedig, Tudor Margit és IV Jakab skót király házassági ünnepségeinek nemcsak résztvevője volt, hanem az események megörökítője is.68 A székesfehérvári esküvőn felmerült, hogy Somerset viselje Foix-i Anna címereit, annak francia és angol rokonságára való tekintettel, végül azonban nem ő kapta meg a megtisztelő lehetőséget. Mindenesetre a királyné angol kapcsolatai hangsúlyozottan megjelentek az lakodalmon: „A menyasszony czímere a középen volt, ebből kiviláglott, hogy két királysággal állott rokonságban. Némelyek az angolországi rokonságról tudakozódtak, továbbá Candale grófságot is fölemlítették".69 A kérdés az, hogy VII. Henrik miért tartotta fontosnak, hogy herolddal képviseltesse magát a magyar királyi pár nászánál, s miért éppen Somersetre esett a választása. Minden herold valamilyen főméltóság szolgálatában áll. John Younge ura az a Charles Somerset királyi alkamarás, aki — ahogy arra már utaltunk — 1502 tavaszán-nyarán Miksa császárnál folytatott tárgyalásokat a de la Pole-ok kiadatása érdekében. Nem tudni, hogy a németországi angol követ heroldjának Magyarországra küldése pusztán a véletlen műve, vagy egy összehangolt diplomáciai akció része volt-e. Az azonban világos, hogy Henrik követe gyakorlatilag ugyanazokkal a javaslatokkal érkezett a budai udvarba, mint Somerset és Warham Németországba: pénzt ígért — névlegesen vagy ténylegesen a törökellenes katonai akció támogatására — azért cserébe, hogy Ulászló zárkózzon el a Tudor-ház ellenfeleinek támogatásától. A tervezet szerint a két király azokat a lázadókat, árulókat és más menekülőket, akik szerződő társuk országából érkeztek, kiadatásuk kérése után húsz napon belül átadják a másik félnek.70 E. Kovács Péter lengyel dokumentumokat felhasználva közli azt is, hogyan fogadta Ulászló az angol király tervezetét. A szöveg de la Pole ellenes éle nyilvánvaló lehetett, hiszen a magyar uralkodó úgy kívánt változtatni a szövegen, hogy csak azokat kelljen kiadnia a területére érkező szövetségesei és rokonai (!) közül, akik országával szemben ellenségesen viseltetnek. A másik változtatási kérelme is arra vonatkozott, hogy ne „más ellenségek ellen" lépjenek fel közösen, hanem csak kifejezetten azon a lázadók és felségárulási perben vétkesek ellenében, akik „nem vérrokonaik" (sanguine non coniunctos). Azt is kifogásolta, hogy egy hónapon belül — a május 20-i követutasításban Henrik még húsz napról ír — ki kellene szolgáltatniuk az összeesküvőket.71 68 Erről szóló művének kiadását 1. John Younge: The Fyancells of Margaret. In: Joannis Leiandi antiquarii De rebus britannicus collectanae. Londini 1770. Vol. IV 258-300. 69 A szöveg pontatlan, de a lényeget visszaadó magyar fordítását közli: Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717. Bp. 1891. 138. Az eredeti változatot 1. Discours II. 431. 70 1502. máj. 20.: ...tenebit [...] rebelles [...] de crimine laesae maiestatis convictos vel suspectes, suos inimicos et hostes [...] aliqous eorundem rebellium [...] in sua régna [...] dominia receptabit [...] nec [...] receptari aut suscipi permittet, nec eisdem auxilium [...] praestabit vel a subditis suis praestari permittet, sed eos infra viginti dies postea quam per litteras illius Maiestatis, cuius sunt rebelles [...] requisita fuerit — Akta Aleksandra No. 75. 71 quod subditos rebelles [...1 ac de crimine laesae [...] convictos neutra partium in sua Régna suscipiat, et quod ad requisitionem alterius partis infra unum mensem ad manus illius cuius fuerint
