Századok – 2012
TANULMÁNY - Zakar Péter: Csanádi egyházmegyés paphonvédek a szabadságharcban I. VI/1265
CSANÁDI EGYHÁZMEGYÉS PAPHONVÉDEK A SZABADSÁGHARCBAN) 1267 Mielőtt a honvédségben szolgáló kispapokra és papokra rátérnénk, egy előzetes megjegyzést szeretnénk tenni. A temesvári papneveldében és a Lonovics József püspök által alapított líceumban a tanárok és a hallgatók közül sokan szimpatizáltak a modern eszmékkel. A tanintézet tanárainak jelentős részét a szabadságharcot követően le kellett cserélni, mert egyházi reformokat, többek között demokratikus egyházkormányzatot és a kötelező cölibátus eltörlését sürgették. A mozgalom tagjaival szemben az egyházmegye vezetése a szabadságharc leverését követően kisebb-nagyobb retorziókat foganatosított. Hegedűs Pál (1807-1870) tanárral például, akit 1849 szeptemberében az egyházmegye határán, Kisteleken neveztek ki adminisztrátornak,6 december végén írásban is visszavonatták korábbi reformköveteléseit.7 Kispapok a honvédségben A líceum tanulói — a tanári kar jegyzőkönyvének tanúsága szerint — már 1848. március végén sürgették, „hogy engedjék meg nekik minden fenntartás mellőzésével csatlakozni a hazafias mozgalomhoz, miként azt már vidéki társaik is tették: a nemzetőrség keretén belül alkossanak külön egységet és vegyenek részt a nemzeti értékek megmentésében, ha szükséges, akár fegyverrel a kézben, vérüket és életüket áldozva".8 A tanári tanács ugyan felterjesztette a diákok kérelmét a felső hatóságokhoz, mindazonáltal a válasz megérkezéséig az iskolai előadások rendszeres látogatására intették a hallgatókat.9 Amikor kitört a fegyveres küzdelem, a növendékek is nagy számban léptek a honvédek közé. Még a nevek felsorolása is hosszú időt vesz igénybe. Boleszny (Betegh) Antal (1828-1896) a Bánságból 1849 januárjában menekült el a szerbek elől.1 0 Belépett a torontáli önkéntes zászlóaljba, részt vett a délvidéki harcokban, majd Borosjenőnél, 1849. augusztus 19-én honvéd hadnagyként tette le a fegyvert.1 1 Visszavették a szemináriumba, 1852-ben pappá szentelték, 1862-től orsovai plébános-helyettes, majd plébános volt. 1856-tól kezdve történeti cikkeket és útleírásokat is publikált.1 2 1867-ben magyar érzelmei és Deák-pártot támogató magatartása miatt összeütközésbe került a katonai hatóságokkal.1 3 Az uralkodó 1892. március 6-án a csanádi székesegyház tiszteletbeli kanonokává nevezte ki.1 4 6 TRKEL Protokollum Officii Dioecesani Csanadiensis de anno 1849. Nr. 306. 7 TRKEL Personalien Hegedűs Pál 1849:985. 8 Bugarski, Stevan: Lyceum Temevariense. Temesvár, 2008. 209. A fordításban előforduló hibát („nemzetőrség" helyett „nemzeti gárda") az idézetben kijavítottuk. 9 Ibidem. 10 Dr. Kováts Sándor: A Csanádi papnevelde története. A mai papnevelde megnyitásának első centenáriuma alkalmából. 1806-1906. Temesvár, 1908. 353-354. Juhász Kálmán tévesen Bolesznay Antalról írt. Juhász Kálmán: A Csanádi egyházmegye 1848/49-ben. S.a.r. Lötz Antal, in.: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1994. 66. 11 Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. I. k. Budapest, 1998. 198. 12 Bugarski: Lyceum Temevariense i. m. 547, 549. 13 TRKEL Personalien Boleszny Antal 1862:1796, 1873:251. 14 Paphonvédek albuma, i. m. 200-203. 1848-49. Történelmi Lapok 1896. március 1-15. 52. TRKEL Personalien Boleszny Antal 1892:56.
