Századok – 2012
DOKUMENTUMOK - Szécsényi András - Kerepeszki Róbert: „Ellenzék" a Turulban. A Turul Szövetségről I/171
180 SZÉCSÉNYI ANDRÁS - KEREPESZKI RÓBERT tokát is tartalmazott, mint például hogy „minden párt feloszlatandó, egy párt lehet csak, maga a nép, egy érdek: a nép általános érdeke. E nagy érdeken belül bő tere nyílik a legkülönbözőbb termelési, vagy helyi érdekeknek".4 8 Tehát ha ezt a Magyar Kátét fogadjuk el a Turul-ellenzék ideológiai krédójának, akkor egyrészt megállapítható, hogy nem volt gyökeresen más, mint a hivatalos bajtársi eszme, de másfelől az is, hogy politikai szimpátiától függően a nyilasoktól a kommunistákig mindenki azt olvashatott ki belőle, amit akart, mert minden oldal követeléseiből, nézeteiből tartalmazott fontos elemeket.4 9 Ugyanakkor ebből kiindulva érdemes felvetni azt a kérdést, hogy az Ellenzék a Turulban címet viselő dokumentum szerzője szerint a szervezetben jelenlévő kommunistaszimpatizáns tagok, akik nagyobb részben a segélyek reményében, csekélyebb részben az illegális kommunista párt utasítására lettek Turul-tagok (például Fitos szerint Rajk László utasítására Béki Ernő és Zöld Sándor5 0 ), hogyan viszonyultak ehhez a hozzájuk közelebb álló népi ellenzékhez. A kortárs baloldali érzelmű turulista, Sipos Gyula így emlékezett vissza a kommunisták szerepére és a szövetség ideológiai „tarkaságára": „Hány kommunista lehetett akkor egyetemeinken? Bizony édeskevés! De az a néhány nem önmagába zárkózott, hanem bekapcsolódott az ifjúság életébe. Az egyetemi ifjúság sokszínű, zavaros, vitatkozó forrongásban volt. A jobboldali diákszervezetekben is elkülönült már a reakciós tömbtől a népi mozgalom híveinek sokárnyalatú csoportja. Bármennyire is sokszínű volt is ez a népi tábor, minden szárnya megegyezett abban, hogy németellenes volt, híve a földreformnak és beszélt a kizsákmányoló tőke ellen. Az egyetemi ifjak legjobbjai nagy érdeklődéssel kísérték a népi írók vitaestjeit, és ezer terv született a parasztság megsegítéséről, új falukutatásról, a paraszt- és munkásifjúsággal való szervezett kapcsolat megteremtéséről."51 Mindezekből úgy tűnik, hogy a Turul-ellenzék elsősorban az 1930-as évek huszonéves turulistáira támaszkodó, eszmeileg rendkívül kevert csoportosulás volt, melynek középpontjában valóban a népi gondolat, illetve annak igénye állt, hogy a szövetség egy politikailag (főképp a kormánytól) függetlenebb szervezetté váljon, amely az „egyetemes" magyarság érdekeit képviseli. Éppen ezért a Turul-ellenzék által képviselt értékrendet — a korábbiak szakirodalmi állásfoglalásától eltérően — nem lehet a bal- és jobboldaliság hagyományos fogalmi kereteivel leírni. M. Kiss Sándor találóan a következőképpen fogalmazta meg ezt: „Félrevinne a Turul-ellenzék arculatának meghatározását tekintve, ha a régi értelemben vett jobb- és baloldali kategóriákban gondolkodnánk. A Turul-ellenzékre épp az volt a jellemző, hogy kerülve a konkrét politikai osz-48 Uo. 27. 49 A Magyar Káté éles polémiát váltott ki. L. dr. Biró Bertalan: A Magyar Káté. Magyar Kultúra, 1941. november, idegenszerűnek találta azt. Erre született válaszképpen Dr. Lassányi Kornél: „Magyar kultúra" - nyugati szellem. Fiatalok, 1941. november hó. 5. 50 Fitos Vilmos: A népi mozgalom, i.m. 167-168.; vö. Béki Ernő: Emlékek az 1934-35-ös egyetemi és főiskolai tandíjreform-mozgalomról. In: Emlékek, adatok az 1930-as évek haladó egyetemi ifjúsági mozgalmairól. Kutatási beszámoló. Szerk. Pintér István. Bp., Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont, 1978. 7-52. 51 Sipos Gyula: Akkor voltunk fiatalok... Emlékezés a Győrffy-kollégistákra. Bp., Kossuth, 1981. 19-20.
