Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gyulai Éva: Család - vármegye - egyház. Aszalay Ferenc karrierje és életstratégiája a Rákóczi-szabadságharc után IV/937
952 GYULAI ÉVA szekér elé fogott marhák szarvába beüttesse a vármegye bélyegét. Az útra magánemberként is felkészült, hiszen előbb kerülőt tett Pest megyében fekvő birtoka (Tótalmás) felé, hogy élelemmel feltöltekezzen. Bár a vármegye követének útiköltség járt, ez nem volt elegendő Aszalaynak, ráadásul a törökkorban elpusztult Alföldön nem is igen költhette el azt. Birtokáról Kecskeméten keresztül szeptember 18-án ér Szegedre. Itt kéri Joseph Kitzing hadbiztost,81 hogy elégedjen meg 55 szekérrel, és a szekerek elé a megkövetelt 6 helyett csak 4 ökörrel, mivel „a vármegyebeli szegénység felette igen kipusztult volna marháibúi", s ha az adózó nép a hadi szekerezést maradéktalanul véghezviszi, nem lesz képes otthon a többi terhet (a beszállásolt katonák szállítása, forspont, a várak szükségletére rendelt szekerezés) teljesíteni. Aszalay kérésének egy hordó bor ajándékozásával ad nyomatékot. Közben szeptember 2l-re Csongrádon keresztül Szeged elé érkezik Borsodból a 75 ökrös szekér a tiszteknek szánt ajándékokkal együtt (10 gönci hordó bor, 37 köböl liszt, 100 köböl abrak, valamint szalonna, lencse, borsó). Végül 18 szekeret a péterváradi katonai ispotályba, 24-et a hadsereg szegedi gabonaraktárához irányítottak, a fennmaradó 33 szekér viszont Szegednél megvárta a temesvári táborba tovább induló Aszalay visszatértét, aki remélte, hogy kérelmezésére közben Bécsből elengedik ezeket. A borsodi követ az ajándékokat tartalmazó szekérrel szeptember 22-én indult Makón át Arad, majd Temesvár felé, Csanádnál azonban a katonai parancsnok alig engedi át a Maroson, végül az egri parancsnoktól nyert útlevele segítette a továbbjutásban. Tovább utazván, a teljesen pusztává lett Törökcsanádon éjszakázott, majd két napig pusztaságon haladt, és 1716. szeptember 26-án, „esti dobolás után" ért a Temesvárt ostromló császáriak táborához. Itt nem járulhatott rögtön Savoyai Eugen elé, előbb Wilhelm von Brockhausen hadi secretariusnál jelentkezett (aki hasonló hivatalt töltött be, mint ő egykor Rákóczi oldalán), majd a herceg udvarmesterét és Pálffy János tábornokot kereste fel, legvégül Pierre-Joseph de Viard generálist köszöntötte a vármegye nevében, aki Borsod pénzbeli adóját várta a követtől. Aszalay arra hivatkozott, hogy 200 rénes forintot már korábban elküldtek a táborba, a többi megfizetésére pedig időt kért, a borsodi adózók nyomorúságára hivatkozva.82 A követ Viard generálisnak is egy hordó borral és abrakkal „kedveskedett", aki latinul köszönte meg azt a vármegyei uraknak („Bene, Domine Perillustris Aszalai, ego inveniam apud Vestras Dominationes"). Válaszából kiderül, hogy a borsodi nemes hivatalos érintkezésében latinul beszélt, kérdés, hogy németül mennyire volt képes az alsóbb tisztekkel megértetni magát. A továbbiakban a főtisztek megajándékozása következett, ki-ki rangjának megfelelően részesült a borsodi borból, gabonából, száraz hüvelyesekből és zöldségekből. A Savoyai hercegnek 4 hordó legfinomabb bor, 15 köböl liszt, 48 köböl abrak, 2 egész szalonna, 2 köböl borsó, 1 köböl lencse és további konyhá-81 Joseph Kitzing császári hadbiztos, 1716-1717-ben Szeged hadi kommisszáriusa. 82 „Mordulván Viard uramhoz... az hátra inexolute levő pénzét kérdette tőllem, ha megvittem-e, mellyre felelvén, hogy a vármegye Kornyetis uram által küldött 200 Rhenes forintokat, a többinek exolutiójára méltóztatnék az szegénységnek míg vagy káros gabonájábúl vagy borocskájábúl pénzt nem szerezhet, minden költségbül való kifogyására nézve várakozni." BAZML IV 501/b II. IV 6.
