Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Seres István: A „Szatmári békesség" és írója. Adatok Pulyai János életéhez IV/913
924 SERES ISTVÁN beállni a Károlyi huszárezredbe, és mivel Pálffy — levele szerint —jól ismerte az apját, aki néhány éven át a „secretárius"-a is volt, pártfogolta a fiatalembert az ezredesnél.2 7 Végezetül néhány sor erejéig visszakanyarodnánk oknyomozásunk kiindulópontjához, a szatmári békekötéshez. Az események elsőszámú krónikása saját szerepéről viszonylag keveset ír, így például név nélkül szerepel az 1711. április 29-én, Szatmárból Pálffy Jánoshoz küldött követek számára adott utasítás pontjai között: „9. A méltóságos plenipotentiárius úr secretáriusa a vidimátió kedvéért jőjön ide."2 8 Itt ugyan az eredeti iratot közli, ám a későbbiekben is név nélkül, egyes szám harmadik személyben utal magára, amikor beszámol arról, hogy Nagykárolyból „referendárius consiliárius Locher Káról és generál strásamester Grafen urak a méltóságos plenipotentiárius úr őexcellentiája secretáriussával a dolgok végbenvitelének közelétésire Szatmárra küldettettek."29 Legemlékezetesebb cselekedete, amelyre Pulyai évekkel később maga is büszkeséggel emlékezett vissza, a fegyverletételnél való szerepe volt. A „békesség" negyedik napján történt meg a vitézlő rend esketése a „szatmári mezőben", a főtisztek pedig még azelőtt a „gyűlésházban" hitet tettek a királyra. „Melly esküttetést is valamint benn, úgy kívül is az mezőben vitt véghez a méltóságos generális plenipotentiárius úr eskütt secretáriussa, nemzetes Pulyai János, aki által a szükséges expedítiók és passuális levelek is ugyanazon nap mind elkészíttettenek" - írja maga Pulyai, amit Károlyi fent idézett, 1733. évi ajánló visszaemlékezése is megerősít számunkra. Károlyi Sándor 1711. május l-jén érkezett meg a majtényi mezőre az előkelőbb rendekkel, ahol előbb beszédet mondott, majd az eskü szövegét „előtte a fellyülírt méltóságos plenipotentiárius úr secretáriussa olvasván, őfelsége örökös hívségére való hitit minnyájok hallatára letette".3 0 Itt még érdemes megemlékeznünk Pulyai egy néhány nappal későbbi cselekedetéről is, amely Rákóczi egyik utolsó generálisi kinevezésével kapcsolatos. A Lengyelországban tartózkodó fejedelem ugyanis 1711. április 23-án „generálisi characterrel" az erdélyi kuruc csapatok főparancsnokságát bízta a már évek óta generálisi kinevezésért kilincselő Teleki Mihály grófra. Minderre azonban már teljesen reménytelen helyzetben került sor, s Rákóczi levele is csak május 4-én, a szatmári béke aláírása után érkezett meg az éppen Técsőre érkező Telekihez, aki rezignáltán a következőt jegyezte fel naplójába: „Későn jött az generalisságrul való caracterem [megbízatásom], mert már hitemet le töttem. Tacite jam sapere [hallgatni arany]."31 Ennek ellenére Pálffy János is jónak látta 27 „Istenben üdvezőlt Pulyay János Nagy Szombathi Districtualis Tábla Assessorának János nevő fia, örömest aplicáltatná maghát Kegyelmed commandója alatt lévő Tekintetes Regimentben. Kinek az attyát, mint hogy én jól ismertem, lévén ednyihány esztendeigh secretariussom is, azért emiétet iffiúnak szándékát pro convenienti personae suae accomodatione, kegyelmed favorában ajánlom." Pálffy János levele Károlyi Ferenc ezredesnek. Pozsony, 1738. október 2. MOL P 398, Nr. 55046. 28 Pulyai J.: Szatmári békesség i.m. 198. 29 Uo." 200. 30 Uo. 200-201. 31 Ifjabb Teleki Mihály, II. Rákóczi Ferenc főtisztjének naplója. Szemelvények az 1703-tól 1712-ig terjedő korszakból. Bevezetéssel, jegyzetekkel, magyarázatokkal közzéteszi a budapesti II.
