Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Seres István: A „Szatmári békesség" és írója. Adatok Pulyai János életéhez IV/913
A „SZATMÁRI BÉKESSÉG" ÉS ÍRÓJA 917 levelek nagy része ugyanis Károlyi tulajdonában van. Addig szeretné befejezni a munkát, amíg Pálffy hazaérkezik a táborból. Szuhányit kéri, hogy néha emlékeztesse rá Károlyit, és segítse elő, hogy minél előbb megkapja őket. Leveléből kiderül, hogy Pulyai Károlyi számára is le akarja íratni a könyvet. Majd augusztus 18-án ismét Károlyinak írt, mind a „tudva lévő könyvet" már szépen leíratta, és készen van nála. Károlyi parancsoljon arról — írta neki Pulyai —, hogy kinek küldje el, és ugyanakkor az íródeák „bibaléjárul" (honoráriumáról?) is rendelkezzen, s ahhoz fogja magát alkalmaztatni Pulyai is. A „magyar actákrul" se feledkezzen el, hogy folytathassa az írást, hogy még Pálffy érkezése előtt befejezhesse. Pulyai utolsó levele 1718. február 5-én kelt Nagyszombatban. Ebből kiderül, hogy éppen akkor foglalkozott a „tudva lévő könyv" magyarra fordításával, Pálffy János és felesége egyaránt sürgetik amiatt. Nagy részével ekkor már el is készült. A napokban ott volt náluk Királyfalván (Pozsony m.), és Pálffy titkáránál hagyott egy Jegyzést", amelyben a „hosszabbacska levelek" paramétereit adta meg. Szeretné, ha legalább azokat átengedné neki Károlyi, mivel a többivel már nem lesz olyan sok munkája. Maga Pulyai sokat lefordított latinra azon „instrumentumokbul", s maga is hozzáadott, azok fordításával nem is késlekedik. Viszont azt már nem tudja, hogy „minémű emberséges ember" fordításai vannak a Károlyi által megküldött „munkában". Másoknak is mondta, s mindenki nevet rajta, és mind azt mondják, hogy „infamis Scholastia guvatt Calvinista Deákság". Bárcsak a tartalmát megértenék. Itt ugyan van egy Munkácsi nevű reformátusból lett katolikus „jó prókátor ember", annak is megmutatta, s azt mondja, hogy ő minden iskoláját a reformátusok között végezte, de az a latinság és „hiulca" fordítások sehogy sem férnek a fejében, sem az értelmét nem tudja kivenni. Ezért, hogy sok munkája és funkciója között annak a könyvnek a fordításával is haladjon, kéri Károlyit, hogy bár csak a Pálffy levelében átküldött állapotokat neki magyarul és minél hamarább küldje meg. Kész idővel az egész fogyatkozásokat bepótolni Károlyinak, amiket ő is „kacagni, inkább, hogy sem nevetni fog." Már a fentiekből is kiderül, hogy a Károlyi Sándorhoz, illetve titkárához írt levelekben két különböző munka fordításáról, illetve másoltatásáról esik szó. Ezek egyike a nevezetes Szatmári békesség, a másik, eredetileg ugyancsak latinul íródott munka címéről és tartalmáról azonban jelenleg semmit sem tudunk. Pulyai tehát legalább egy éven át kérvényezte Károlyitól, hogy küldje át neki a korábban felhasznált leveleket. 1718. január 29-én maga Pálffy János is írt Károlyinak, és sürgette, hogy a magyar fordítás érdekében a mellékelt jegyzékben szereplő levelek és pátensek eredetijét bocsássa minél hamarább a rendelkezésükre.3 3 „Azomban amely könyvet az múlt pacificátiórúl deákul conscribáltattam, azt most magyarra is akarom fordétanom. Mivel pedig még bizonyos levelek s patentálisok héával vagyon s Kegyelmednél bizonyossan megleszen, azoknak specificatióját íme accludáltam, kérvén szeretettel Kegyelmedet, azokat felkerestetni s nékem mennél előbb lehet, megküldeni ne terheltessík." Pálffy János levele Károlyi Sándornak. Királyfalva, 1718. január 29. Bánkúti Imre: Válogatás Pálffy János gróf Károlyi Sándor grófhoz írott leveleiből, 1715-1718. Hadtörténelmi Közlemények 104. (1991: 1. sz.) 142-143.
