Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Seres István: A „Szatmári békesség" és írója. Adatok Pulyai János életéhez IV/913
A „SZATMÁRI BÉKESSÉG" ÉS ÍRÓJA 915 előtt lehetőségünk volt átnézni a hagyatékot, amelyben nagy meglepetésünkre Pulyai János Károlyihoz írott levelezésének töredékére is sikerült rábukkannunk. A tanszék által az 1970-es években megvásárolt gyűjteményben egy „Pulyay János" feliratú mappa Pulyainak összesen hét, 1713 és 1733 között Károlyihoz írt sajátkezű levelét, valamint egy Károlyi titkárának, Szuhányi Mártonnak írott levél borítékját tartalmazza. Úgy tűnik, hogy Esze Tamás önálló munkában kívánta feldolgozni a Szatmári békesség megírásának a történetét, amit az is alátámaszt, hogy Pulyai Károlyihoz írott leveleiből kimásolta a munka írására, illetve annak későbbi fordítására vonatkozó részeket. Eszerint Pulyai 1713 és 1718 között összesen hat alkalommal (!) fordult ez ügyben Károlyihoz, egy alkalommal pedig annak személyi titkárától, Szuhányi Mártontól kért segítséget. A levelek közül az első két, 1713-ban írott szól a munka írásáról, a további öt, 1717. május 5. és 1718. február 5. között kelt levélben pedig a már kész mű magyarra fordításához kérte a generális segítségét. Esze Tamás jegyzetei szerint — amelyeket a Függelék I. részében közlünk — Pulyai először 1713. március 6-án, Tokajból kereste meg Károlyit a munkájához szükséges levelezés ügyében. Eszerint már az elmúlt napokban is várta, hogy Károlyi elküldi neki a „tudva lévő írásokat", hogy befejezhesse a munkáját. Pulyainak tudomása volt arról, hogy Károlyi valóban rendelkezett is azok Pulyai kezébe való szolgáltatásáról, a generális közbejött bécsi útja miatt azonban ez elhalasztódott. Szeptember 12-én Kassáról ismét írt Pulyai Károlyinak. Eszerint aznap maga Pálffy János is szót ejtett a „tudva levő Actákrul". Pulyai remélte, hogy Károlyi már rendbe is vétette azokat, ezért ismételten kéri, hogy vegye magához őket, és amikor személyesen találkoznak, adja át neki, s akkor végre ő is be tudja fejezni munkáját. Még ezen a héten Pálffynak szándékába áll elutazni Munkács felé, és a Tiszán is át fog kelni Károlyi felé, vadászat kedvéért is. Ezután közel négy éven keresztül nem történik említés a készülő vagy már elkészült munkáról. Mivel az időközben (1714. december 20., 1716. március 11., 1716. október 21., 1717. április 27.) írt leveleiben Pulyai egy szót sem szól a készülő művéről, feltehetően Károlyi valóban átadta neki a kért iratokat, talán éppen a fent említett vadászat idején. Pozsonyból 1714. december 20-án írt levelében az ifjabb Pálffy János herceg Esterházy Mihály leányával kötendő húsvéti lakodalmához kérte Károlyi közbenjárását Pulyai, mivel a „felföldi vármegyék" eddig semmivel sem járultak hozzá a költségekhez. Bécsből, 1716. március 11-én pedig arról írt, hogy Károlyi Olcsváról, február 28-án írott levelét teljesen tudatta Pálffyval. A belpolitikai helyzetről ír, a Magyarországon történő „sok féle zene-bona, galibás zűrzavaroknak, arestálásoknak" híréről,2 és Pálffy nevében kérte Károlyit, hogy a zavartalan kapcsolattartás miatt mihamarább jöjjön a bátorkeszi birtokára. 2 Pulyai leírása a Hellebroth János egykori kuruc ezredes (és feltételezett társai) utáni nyomozásra vonatkozik, akit azzal gyanúsítottak, hogy összejátszott az Oszmán Birodalom területén élő kuruc emigránsokkal, és Rákóczi-párti felkelést akartak kirobbantani az országban. Minderről röviden a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által 2011. november 3-án megtartott konferencián beszéltünk, előadásunk jegyzetekkel és mellékletekkel ellátott írásos változata a Hadtörténelmi Közleményekben fog megjelenni.
