Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Seres István: A „Szatmári békesség" és írója. Adatok Pulyai János életéhez IV/913

A „SZATMÁRI BÉKESSÉG" ÉS ÍRÓJA 915 előtt lehetőségünk volt átnézni a hagyatékot, amelyben nagy meglepetésünkre Pulyai János Károlyihoz írott levelezésének töredékére is sikerült rábukkan­nunk. A tanszék által az 1970-es években megvásárolt gyűjteményben egy „Pulyay János" feliratú mappa Pulyainak összesen hét, 1713 és 1733 között Károlyihoz írt sajátkezű levelét, valamint egy Károlyi titkárának, Szuhányi Mártonnak írott levél borítékját tartalmazza. Úgy tűnik, hogy Esze Tamás önálló munká­ban kívánta feldolgozni a Szatmári békesség megírásának a történetét, amit az is alátámaszt, hogy Pulyai Károlyihoz írott leveleiből kimásolta a munka írásá­ra, illetve annak későbbi fordítására vonatkozó részeket. Eszerint Pulyai 1713 és 1718 között összesen hat alkalommal (!) fordult ez ügyben Károlyihoz, egy alkalommal pedig annak személyi titkárától, Szuhányi Mártontól kért segítsé­get. A levelek közül az első két, 1713-ban írott szól a munka írásáról, a további öt, 1717. május 5. és 1718. február 5. között kelt levélben pedig a már kész mű magyarra fordításához kérte a generális segítségét. Esze Tamás jegyzetei szerint — amelyeket a Függelék I. részében közlünk — Pulyai először 1713. március 6-án, Tokajból kereste meg Károlyit a munkájá­hoz szükséges levelezés ügyében. Eszerint már az elmúlt napokban is várta, hogy Károlyi elküldi neki a „tudva lévő írásokat", hogy befejezhesse a munkáját. Pu­lyainak tudomása volt arról, hogy Károlyi valóban rendelkezett is azok Pulyai kezébe való szolgáltatásáról, a generális közbejött bécsi útja miatt azonban ez el­halasztódott. Szeptember 12-én Kassáról ismét írt Pulyai Károlyinak. Eszerint aznap maga Pálffy János is szót ejtett a „tudva levő Actákrul". Pulyai remélte, hogy Károlyi már rendbe is vétette azokat, ezért ismételten kéri, hogy vegye ma­gához őket, és amikor személyesen találkoznak, adja át neki, s akkor végre ő is be tudja fejezni munkáját. Még ezen a héten Pálffynak szándékába áll elutazni Munkács felé, és a Tiszán is át fog kelni Károlyi felé, vadászat kedvéért is. Ezután közel négy éven keresztül nem történik említés a készülő vagy már elkészült munkáról. Mivel az időközben (1714. december 20., 1716. márci­us 11., 1716. október 21., 1717. április 27.) írt leveleiben Pulyai egy szót sem szól a készülő művéről, feltehetően Károlyi valóban átadta neki a kért iratokat, talán éppen a fent említett vadászat idején. Pozsonyból 1714. december 20-án írt levelében az ifjabb Pálffy János her­ceg Esterházy Mihály leányával kötendő húsvéti lakodalmához kérte Károlyi közbenjárását Pulyai, mivel a „felföldi vármegyék" eddig semmivel sem járultak hozzá a költségekhez. Bécsből, 1716. március 11-én pedig arról írt, hogy Károlyi Olcsváról, február 28-án írott levelét teljesen tudatta Pálffyval. A belpolitikai helyzetről ír, a Magyarországon történő „sok féle zene-bona, galibás zűrzavarok­nak, arestálásoknak" híréről,2 és Pálffy nevében kérte Károlyit, hogy a zavarta­lan kapcsolattartás miatt mihamarább jöjjön a bátorkeszi birtokára. 2 Pulyai leírása a Hellebroth János egykori kuruc ezredes (és feltételezett társai) utáni nyomo­zásra vonatkozik, akit azzal gyanúsítottak, hogy összejátszott az Oszmán Birodalom területén élő kuruc emigránsokkal, és Rákóczi-párti felkelést akartak kirobbantani az országban. Minderről rövi­den a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által 2011. november 3-án megtartott konferencián be­széltünk, előadásunk jegyzetekkel és mellékletekkel ellátott írásos változata a Hadtörténelmi Közle­ményekben fog megjelenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom