Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Seres István: A „Szatmári békesség" és írója. Adatok Pulyai János életéhez IV/913
Seres István A „SZATMÁRI BÉKESSÉG" ÉS ÍRÓJA Adatok Pulyai János életéhez A Károlyi család nemzetségi levéltárának „Acta Rákócziana Ser. I-V" jelzet alatti iratanyaga hosszú ideig a Rákóczi-szabadságharc történetének legnagyobb, épségben maradt levéltári egységét képezte hazánk és az elszakított országrészek területén belül. Majd' két és fél évszázadon keresztül a gyűjtemény érintetlenül hevert, s legfeljebb a Károlyi család történész-levéltárosai és megbízott kutatói férhettek hozzá az iratanyagokhoz. A századfordulón már — szigorú feltételek mellett — professzionális kutatók, mint például Takáts Sándor és Márki Sándor is felhasználhatták az iratanyagot, de az általuk vizsgált vagy kikölcsönzött okmányok egytől egyik a helyükön voltak a kutatómunka befejezése után is. A 20. század második felében viszont felbecsülhetetlen károk érték a levéltár anyagát, és ez elsősorban a kuruc-korra, s azon belül is elsősorban a Rákóczi-szabadságharc idejére vonatkozik. A 1703 előtti kuruc mozgalmak Takáts által is hasznosított iratanya gyakorlatilag szőrén-szálán eltűnt, a Károlyi Sándorhoz érkezett 1703-1711. évi leveleket őrző, „Acta Rák. Series I." jelzetű, óriási mennyiségű irategyüttes pedig elsősorban az „Irregestrata", tehát nem regisztrált, jelzet nélküli részéből veszített el sok folyóméternyi mennyiséget. Károlyi Sándor már rögtön a függetlenségi harc végét követően megbízta egyik emberét az oklevelek rendezésével. Mindezt azért tartottuk fontosnak megosztani olvasóinkkal, mert a Szatmári békesség című munka megszületéséhez és egyben talán az író, Pulyai János személyéhez és származáshoz is ennek a hatalmas levéltári forrásegyüttesnek kellene használható adatokkal szolgálnia. Bár napjainkra már több forráskiadvány és még több összefoglaló munka is megjelent a témáról, abban egyet kell értenünk, hogy történeti és irodalmi műként hosszú ideig Pulyai munkája volt a nyolc évig tartó háborút lezáró 1711. évi események egyetlen összefoglalása. A sokáig csak Szalay László, illetve Thaly Kálmán klasszikus kiadásában ismert munkát — utolsó nagyobb lélegzetű forráskiadásaként — a Rákóczi-kor kiváló szakembere, Bánkúti Imre rendezte kiadás alá.1 Az új kiadás minden pozitívuma ellenére azonban azt sajnos be kell ismernünk, hogy a téma egyik legnagyobb és legkiválóbb szakértője a szerzőről, illetve a mű keletkezésének a kö-1 Pulyai János: Szatmári békesség. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta, a jegyzeteket és mutatókat Mészáros Kálmán közreműködésével összeállította Bánkúti Imre. (Rákóczi Források) Nap Kiadó, Bp. 2007.
