Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Pálffy János a szatmári megegyezésért IV/853
854 KOVÁCS ÁGNES országi birtokosként és a bécsi udvarban szerzett tapasztalatai alapján elkerülhetetlenné vált a szabadságharchoz való csatlakozás, és szükségszerűen jutott ugyanarra a következtetésre, amire II. Rákóczi Ferenc: ha békés megoldással nem lehet, fegyverrel kell orvosolni a sérelmeket. A döntő lépésre 1703 októberében került sor, és Rákóczi a katonai kiképzésben soha nem részesült bárót azonnal mezei generálissá nevezte ki.2 Károlyi rohamosan emelkedett a ranglétrán: 1704. január 16-tól a dunántúli mezei lovas és gyalog hadak főgenerálisa, március l-jétől altábornagy, 1705 januárjától tábornagy, május 20-tól tiszántúli főparancsnok, 1705. szeptember 30-tól szenátor. 1706. június 21-től tiszántúli főkapitány, 1707 júliusától a letartóztatott Forgách Simon helyettese, majd tényleges utóda a kassai főkapitányságban, s közben kétszer is erdélyi főparancsnok. 1711. február 18-án a Lengyelországba távozó fejedelem őt nevezte ki a magyarországi kuruc sereg főparancsnokává.3 Gróf Pálffy IV János tekintélyes arisztokrata család sarjaként 1663-ban született a Pozsony megyei Vöröskő kastélyában. Apja, gróf Pálffy Miklós koronaőr, anyja az osztrák származású gróf Harrach Mária volt, és oldalági rokonai is megbecsült, befolyásos személyiségek. Pálffy János bécsi és itáliai tanulmányait követően önkéntesként, már 18 esztendős korában a császári-királyi seregbe állt. 1684-től kapitány, majd tíz évvel később (1693), a felszabadító háborúban nyújtott kiváló katonai teljesítményének elismeréseként már vezérőrnagy, 1700-ban altábornagy és egy vértesezred tulajdonosa lett. Közben házasságot kötött gróf Czobor Ádám leányával, Teréziával, ami tovább erősítette pozícióját a főúri családok körében. A spanyol örökösödési háború kitörésekor a magyarországi császári csapatok főparancsnoki tisztségére jelölt főtisztek között volt, de a megbízatást nem ő nyerte el. Helyette horvát bánná és lovassági tábornokká nevezték ki 1704-ben, s ebben a tisztségben vett részt a kurucok elleni harcokban, főként az osztrák örökös tartományok védelmében. 1709-ben — 1707. évi visszamenőleges hatállyal — tábornaggyá léptették elő, 1710 tavaszán pedig felső-magyarországi, szeptember 26-tól magyarországi főparancsnokká. Ekkor már a Rákóczitól megvont Sáros vármegyei főispánságot is magáénak mondhatta.4 Károlyi és Pálffy tehát számos fontos dologban (származásban, rangban, vagyonban, műveltségben, katonai teljesítményben stb.) különbözött egymástól a szabadságharc előtt, ám abból a szempontból egy csoportba tartoztak, hogy a magyar rendiség érdekeinek képviselete és a Habsburg-ház iránti lojalitás mindkettőjük politikai felfogását meghatározta. Károlyinak Rákóczihoz való csatlakozásával viszont ellenfelekké váltak, de a szabadságharc utolsó hónapjaiban, a 2 Bővebben 1. Gróf Károlyi Sándor Önéletírása és naplójegyzetei. Kiadta Szalay László. Első rész. Pest 1865. 3-62.; Pásztor Lajos: Károlyi Sándor önéletírásának ismeretlen részlete 1698-1703. Magyar Könyvszemle 69. (1945) 99-121.; Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Bp. 1988. 14-44. 3 Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rendezte, kiegészítette és az előszót írta Mészáros Kálmán. Bp. 2005. 220. 4 Bánkúti Imre: Pálffy János (1663-1751). In: Nagy Képes Millenniumi Arcképcsarnok. Szerk. Rácz Árpád. Bp. 1999. 134-135.; Zachar József: A szatmári béke bécsi szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy. In: „...kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom..." Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés". Szerk. Takács Péter. Nyíregyháza 2003., ill. újra kiadva: Zachar József: Válogatott hadtörténeti írások (XVII-XVIII. század). Bp.-Eger 2008. 233-254.
