Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 849 vallott. A dokumentumok azt igazolják, hogy a fejedelem — Bercsényitől befolyásolva-nem befolyásolva — helytelenül mérte fel a szabadságharc európai súlyát (avagy súlytalanságát), pontatlanul jelölte ki a magyar ügy helyét a nagypolitika, azaz az Európa-politika színterén. Annak ellenére, hogy egyetlen európai állam sem ismerte el partnerországként a „Rákóczi államot" — az egyetlen Oroszország kivételével, ám Oroszország is mint potenciális lengyel királlyal számolt Rákóczival —, magát szuverén uralkodónak tartotta, szuverén uralkodóként viselte.10 0 Megtévesztette az a körülmény, hogy tárgyalni tárgyalt vele mindenki Európában, de a kapcsolatok hivatalosítására a kontinensen senki sem volt hajlandó, még a Habsburgok detronizálása után sem. Azzal, hogy Rákóczi „erkölcsi és lelki tisztaságát megőrizve" elhagyta országát, „nemzetmentőnek" tekinthetjük, hiszen a király és az ország kiegyezését Curtiustettével elősegítette. Azzal, hogy a fejedelem hamis állampolitikai elvei mellett szilárdan kitartva nem békélt meg az általa illegitimnek tekintett magyar királlyal (következetesen „csak" I. József császárnak kijáró megszólítást alkalmazta vele szemben),10 7 az otthon maradottak békehajlamát erősítette, a mindenkire kiterjedő gratia melletti kibékülést nem gátolta, a reálfolyamatokat nem akadályozhatta meg. A „fejedelem tényleges kikapcsolását" Lukinich Imre egyenesen „forradalmi ténynek" minősítette.108 Az ország „csendességét" Károlyi Sándor és Pálffy János, azaz a két magyar tábornok10 9 tárgyalásai hozták meg, miután Károlyi a konföderáció alapeszméjének felhatalmazásából, Pálffy a király megbízásából alkudozott hónapokon keresztül. Mindketten az ország megmentésén fáradoztak elismert uralkodóik (egyrészt a magyar király, másrészt Rákóczi mint princeps, dux) utasításai alapján. Igen ám, de Rákóczi éppúgy, lágot. Elvont, makacs küldetéstudattal rendelkezett, mely sokszor nélkülözte a földi realitásokat; erkölcsi és lelki tisztaságát minden áron meg kívánta őrizni, de tragikuma abban rejlik, hogy ez nem politikai, de még inkább nem katonai kategória!" 106 Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi. Bp. 1993. 64-66.; R. Várkonyi Ágnes: Magyar politika és a nemzetközi hatalmi egyensúly. In: Uő: Europica varietas - Hungarica varietas. Tanulmányok. Bp. 1994. 216-218.; Kovács Zoltán: Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben. In: Történészek a szatmári békéről i.m. 45-55.- „Bármennyire is fájó legyen kimondani: általános értelemben mindegyik potenciális szövetséges [Franciaország, Svédország, Oroszország] csupán (átmeneti) eszközként használta a szabadságharcot, és — a korszak diplomáciájában egyébként bevett módon — a békekötésre irányuló diplomáciai tárgyalásokon csakis kézzel fogható, diplomáciai mércével mérhető nyereségekért folytatott küzdelmet." Uo. 55.; Kalmár János: Erdély a rastatti béketárgyalásokon. In: „Sub Minervae Nationis Praesidio". Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Bp. 1989. 46-50. 10 ' Vallomások (Második könyv), 451. - „Nem hagyom el a szövetséges rendeket, nem teszem le a fegyvert, csak az ország ősi szabadságának és törvényeinek visszaállítása után."; Rákóczi levele Károlyi Sándornak 1711. május 10-én Zaluze-ból: „ezen véletlen császár halálával annyira cessált [felhagyott] hadakozásunknak minden oka, hogy egész hazámban ellenséget nem vélek lenni mindaddig, valameddig valakitűi hazánk törvénye és közönséges szabadságunk nem labefactáltatik [ingattatik meg], és az ellen járók szándéka ki nem nyilatkoztatik." - AR I/III. II. Rákóczi Ferencz fejedelem leveleskönyvei... 1703-1712. Bp. 1874. 650. 108 A szatmári béke története és okirattára i.m. 102. 109 Pálffy keserűen Károlyinak 1711. április 29-én: „Érettem is cselekedgyék a vitézlő rend, látván igaz magyarságombeli mellettük való törekedésemet és fáradságimat." In: Bánkúti /.: Dokumentumok i.m. 71.; Zachar József: A szatmári béke bécsi szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy In: Történészek a szatmári békéről i.m. 57-84., valamint 1. még Kovács Áígnes e számbeli írását.
