Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823

II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 829 mert kikötötte, hogy amíg a franciákkal nem születik meg a béke (a spanyol örökösödési háború németalföldi frontján a porosz király csapatai harcoltak), addig is maradéktalanul érvényesíteni szükséges a négy szerződő fél kötelezettségeit, leginkább azt, hogy a kölcsönös katonai támogatás működjön. A porosz király kezdeményezésére az „északiak" szerződésén kívül titkos cikkelyek is születtek, amelyek csak az orosz-porosz kapcsolatokat érintették.2

1

A porosz király vállalta, hogy a „német területen lévő" (értsd alapvetően Pomerániában) svéd katonák evakuálását megakadályozza mind a szárazföldön, mind a tengeren. Viszonzásképpen a cár nem emelt kifogást az ellen, hogy Elbing (Elbl^g) városa a környékével együtt Poroszországé legyen, sőt, a cár az utódai nevében is kötelezte magát arra, hogy a lengyel királynál és a Rzeczpospolitánál közbenjár a porosz igény realizálásáért. írásba adták továbbá, hogy a város ostromát, elfoglalását a porosz király hajtja végre, de az ostromhoz szükséges ágyúkat és egyéb felszerelést a cár biztosítja. A Dániát, Poroszországot, az Agost-i Rzeczpospolitát és Oroszországot tömörítő svédellenes blokkban egyértelműen az oroszok játszották a főszerepet, a mellékszereplők ellenvetés nélkül tudomásul vették azt, hogy orosz garnizonok létesültek a cár által megjelölt lengyel és ukrajnai városokban (pl. Elblqg=Elbing, Polock, Biala Cerkiew=Bjelaja Cerkov'). II. Ágost pozíciójának erősítése céljából az orosz politikával azonosuló lengyel szenátorok kerültek országos posztokra és az amúgy is az oroszok támogatását élvező sandomierzi konföderáció hivatalosan újraértelmezhette, újraszabályozhatta a II. Ágosthoz való viszonyát. A toruni szerződés alapján a sandomierzi konföderáció általános (országos) gyűlése (walna rada), amely már II. Ágost király akaratából nyílt meg Varsóban 1710. február 4-én, tulajdonképpen három nagy horderejű témakörben alakította ki elvi álláspontját. 1. Szükség van-e új királyválasztásra vagy nem? 2. A háborút folytatni kell-e vagy nem? 3. Az oroszok hogyan és mikor állítsák vissza a Rzeczpospolita területi egységét, illetve hogyan és mikor vonják ki csapataikat Ukrajnából (Bjelaja Cerkov, Fasztov, Nyemirov, Boguszlav), Livóniából és a Lengyel-Poroszországból (Elbingből)?2

2 A konföderáció országos gyűlése minden különösebb vita nélkül úgy határozott, hogy a Rzeczpospolitának egyetlen királya volt és van, ez pedig II. Ágost. A svéd király kreatúrája, Stanislaw Leszczynski soha nem volt a szejm által választott és koronázott uralkodó, ezért nincs szükség új királyválasztásra, de a pacta conventa újbóli megerősítésétől a szejm nem tekinthet el. A Svédország elleni háborút folytatni kell — nyilatkoztak meg a képviselők —, mert a Rzeczpospolita feje felől nem múlt el a veszély. Pomerániából a lengyel trónbitorló, Leszczynski és Crassow svéd tábornok egységei készülnek betörni az országba, a déli határokat az oszmán földön szervezkedő, a török-tatár segítségét élvező XII. Károly svéd király és a vele tartó Mazepa-utód, Filip Őrlik kozák hetman csapatai tartják bizonytalanságban. A háború sikeres befejezéséhez Oroszor-21

PIB IX/I. 425-427. 22

Ryszard Mienickv. Dyariusz Walnej Rady Warszawskiej z roku 1710. Wilna 1928. munkája alapján közli V. A. Artamonov:Rosszija i Rees' Pospolitaja poszle Poltavszkoj pobedi (1709-1714). Moszkva 1990. 37-43.