Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Baráth Julianna: A külpolitikai lehetőségek megítélése a Rákóczi-szabadságharc második felében. Az orosz reménység IV/815
Baráth Julianna A KÜLPOLITIKAI LEHETŐSÉGEK MEGÍTÉLÉSE A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC MÁSODIK FELÉBEN Az orosz reménység II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc kitörésétől kezdve aktív külpolitikai tevékenységet folytatott, kereste a kapcsolatot a potenciális külföldi szövetségesekkel. Külpolitikáját a spanyol örökösödési háború és az északi háború határozta meg. A francia összeköttetés volt külpolitikájának alapja, amihez csatlakozott a bajor választófejedelem magyar királlyá választásának szándéka.1 1704 után a francia katonai fölény korszaka elmúlt, és ettől kezdve számottevő francia segítségre nem lehetett számítani. XIV Lajos némi anyagi és katonai segítségen túl nem volt hajlandó támogatni a szabadságharcot. Számára az csak hasznos „diverzió" volt, s amint jelentősége Franciaország szempontjából megszűnt, magára hagyta a magyarokat. A Rákóczival való szerződés megkötése elől kitért, előbb jogi, majd katonai és gazdasági okokra hivatkozva.2 Rákóczi mellett a külpolitika irányítója Bercsényi Miklós volt, aki minden fontosabb tárgyaláson, külföldi követekkel való megbeszélésen részt vett, sőt gyakran egyedül tárgyalt. Bercsényi — Rákóczival ellentétben — mindig fenntartással viseltetett Franciaországgal szemben. Látva a francia segélyek elmaradását, figyelmeztette a fejedelmet, hogy „a francia segítségben soha bizonyos nem lehet," mert ez a segítség csak olyan, mint a jágerkürt hangja a vadászaton, csak arra való, hogy harcra uszítja őket, de nem segít rajtuk.3 Bercsényi talán ezért sem volt szimpatikus a francia diplomata, des Alleurs márki számára, aki úgy vélekedett a főgenerálisról, hogy nemcsak ő, de „az egész nemzet is gyűlöli őt hiú, vad és állhatatlan jelleme miatt".4 Des Alleurs altábornagy Bercsényit tartotta a francia külpolitika fő ellenségének, aki nézetével befolyást gyakorolt a fejedelemre.5 1 Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája. Bp. 2002. 27. 2 Köpeczi Béla: Magyarok és franciák. (XIV Lajostól a francia forradalomig.) Bp. 1985. 153., valamint vö. még Tóth Ferenc e számbeli írását. 3 Székesi gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez. 1704-1712. I-IV (Archívum Rákóczianum II. Rákóczi Ferencz levéltára, bel- és külföldi irattárakból bővítve. Első osztály: had- és belügy, [a továbbiakban: AR I.] IV-VII.) Közli Thaly Kálmán. Bp. 1875-1879. I. (AR I/IV) 430.; Markó Árpád: A fejedelem és fötábornoka. A Rákóczi-év emlékére. Magyar Szemle XXV/2. (98.) sz. (1935. okt.) 117. 4 Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. Bp. 1966. 129. 5 Köpeczi Béla: Des Alleurs márki és a Rákóczi-szabadságharc. In: Uő: Tanulmányok a kuruc szabadságharcok történetéből. Bp. 2004. 213.
