Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
A SZATMÁRI BÉKE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN 793 Bécs engedékenységének egyik rejtett okát Benda Kálmán (1913-1994) a rác kérdésben mutatta ki. Rákóczi kezdettől fogva, hogy megnyerje a császár mellett harcoló katonanépet, vallásszabadságot és autonómiát ígérvén a „vitéz rác nemzetnek" elérte, hogy I. Péter cár közreműködött átállásuk érdekében. Savoyai azért engedett némileg Rákóczi kívánságának, mert számolt a rácok mielőbbi átpártolásával. Benda tisztázta Ráday Pál küldetésének körülményeit Pálffyhoz. Áttekintve az európai hatalmi viszonyok változását, úgy látta, hogy I. József halála a Magyar Konföderáció számára inkább kedvezőtlenebb, mint kedvező helyzetet teremtett. Szerinte 1711-ben Rákóczi hadai megfogyva, de még „fegyverben álltak, leverésük sokáig elhúzódhatott". Megállapította, hogy „a béke elismerte Magyarország alkotmányos különállását a Habsburg-Monarchián belül [...]. Ugyanakkor a szatmári béke, melyet tudjuk, hogy Rákóczi sohasem fogadott el, egy biztatóan indult nemzeti fejlődés elbukását jelentette. Elbukott a független magyar államiság kísérlete, ahogy elbuktak azon társadalmi reformok is, melyeket Rákóczi megkezdett. A magyar nemességnek elsősorban saját kiváltságainak biztosítására volt gondja, s a béke révén valósággal megkövültek az ország már amúgy is anakronisztikus viszonyai. A bécsi udvar kísérlete, Magyarország beolvasztása az Monarchiába, nem sikerült." Ez pedig „Rákóczi katonai és politikai tevékenységének, államszervezői munkájának eredménye".130 A Rákóczi szabadságharc idején kibontakozó fegyver- és lőszergyártással foglalkozó úttörő munkájában Heckenast Gusztáv (1922-1999) megállapította, hogy „a Rákóczi szabadságharc idején jelentkező tőkés csírák a szabadságharc bukása miatt nem fejlődhettek tovább olyan mértékben, amint azt egy független állam gazdaságpolitikája lehetővé tette volna."131 Kimutatta, hogy a szatmári béke szövegébe április 26-án vagy 27-én illesztették be a jobbágyszármazású tisztek szabad státusát elismerő szöveget. A Magyarország hadtörténete két kötetben című munkában külön nagyobb fejezetet írt a szatmári békéről. A békekötést mindenekelőtt Pálffynak tulajdonította, aki a „tekintélyét vesztett nádor és a beteges országbíró" helyett mint magyar rendi főméltóság első tekintély lett Bécsben. Sikerét nagyrészt azzal érte el, hogy „a támadás megindításának fenyegetésével zsarolta a kuruc főparancsnokot", aki viszont nem tudta, hogy a császári haderő sokkal rosszabb állapotban van, semmint hogy azzal támadhasson. Károlyinak — miután letette a hűségesküt a császárnak — „nem 477-482.; Uő: Károlyi Sándor két írása a Rákóczi-szabadságharcból (1706., 1711). A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39^10. (1997-1998) 203-211.; Uő: Források Kassa 1710-1711. évi védelméhez. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003) 876-932.; A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből, 1710-1711. Összeáll. Bánkúti Imre. Szerk. Dobrossy István. Miskolc 2005.; Pulyai J.: Szatmári békesség (2007) i. m. 130 Benda Kálmán: Magyar-rác együttműködési törekvések a szabadságharc idején. In: Rákóczi tanulmányok. Szerk. Köpeczi Béla - Hopp Lajos - R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1980. 141-157.; Uő: Ráday Pál és a szatmári béke. In: Ráday Pál Emlékkönyv. Szerk. Esze Tamás. Bp. 1980. 43-54.; Uő: Rákóczi és az európai hatalmak. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc i. m. 31.; Uő: A szatmári béke és az általános külpolitikai helyzet i. m. 49.; Uő: A Rákóczi-szabadságharc és az európai hatalmak. Történelmi Szemle 21. (1979: 3-4. sz.) 513-519.; Ráday Pál iratai 1709-1711. Sajtó alá rendezte Benda Kálmán. Bp. 2003. 131 Heckenast G.: Fegyver- és lőszergyártás i. m. 140.
