Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
A SZATMÁRI BÉKE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN 789 ményben is elterjedt kérdés megoldását: Rákóczi miért nem kötött békét, holott köthetett volna?11 2 A válasz hosszan váratott magára. A Magyar Történelmi Társulat 1949. március 27. közgyűlésén az új elnök, Andics Erzsébet (1902-1986) programadó előadásában kijelentette, hogy a magyar történetírásnak el kell szakadnia a régi történetírástól, mely rehabilitálta a magyar nép „nyílt árulóit", Pálffy Jánost, Károlyi Sándor és Görgey Artúrt, s Thaly Kálmán történetírását jelölte meg folytatandó hagyománynak.113 A szovjet megszállás ideológiai nyomása a Rákóczi-szabadságharc történetírására is ellentmondásosan hatott. Ismertetése külön fejezetet kíván. Itt csupán a szatmári béke minősítésére szorítkozhatunk az 1951 és 1953 között megjelent művekben. Károlyi „áruló" lett, de egyben érdekes metamorfózis zajlott le. A „haladó hagyomány"-ként minősített Rákóczi-szabadságharc — a romantika fogalmával — elbukásának okait (a diktatúra a hidegháború aktuális politikáját vetítve vissza) szinte világméretűvé növelték. Mindenki vétkesnek találtatott: a tehetetlen főurak, az „önző nemesek", az „egyházi reakció", az alsópapság, az aulikus főrend, a „gyenge" polgárság, az egész „bűnös nemzet" és a „nemzetközi reakció". A Rákóczi-ellenesség e kozmikussá növelt seregszemléjében Károlyi és Pálffy alakja sémává üresedett.11 4 Rákóczi álláspontját az orosz segítségbe vetett reménnyel és a harc folytatásával jellemezhették, különben a történetírókat a szatmári béke kevéssé érdekelte.11 5 Ugyanakkor a korszak rendkívül széleskörű kutatása indult meg. A társadalmi támogatottság, gazdasági érdekeltség és a diplomáciai kapcsolatok addig érintetlen rétegei kerültek feltárásra.11 6 Az 1955-ben megjelent II. Rákóczi Ferenc életrajz három fejezetben foglalkozott a szatmári békével.11 7 Majdnem kizárólagosan az előző leírások kerékvágásában foglalta össze az eseményeket, és Rákóczi szemszögéből szólt a „hűtlen" Károlyiról, aki elfogadta Pálffy „megalázó feltételeit". Rákóczi nem adta beleegyezését „az ország szabadságának eltiprásába". E sorok írója címben emel-112 Vas István: Rákóczi. In: II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai i. m. 7., 13. 113 Andics Erzsébet: Elnöki székfoglaló a Magyar Történelmi Társulat 1949. március 27-i közgyűlésén. Századok 82. (1948: 1. sz.) 1-18., vö. Romsics I.: i. m., 372. 114 Esze Tamás: A Rákóczi-szabadságharc. In: A Rákóczi-szabadságharc történetéből. A magyar történészkongresszus előadásaiból 1953. június 6-13. Bp. 1954. 39-31. 115 A nyíltan ellenséges nagybirtokosoknál is „veszedelmesebb volt a belső árulók bomlasztó tevékenysége [...] Ezek közé tartozott Forgách Simon vagy Károlyi Sándor..." „A szabadságharc bukása, a Károlyi Sándor és áruló társai által elfogadott szatmári béke." Heckenast Gusztáv. A Rákóczi szabadságharc. Bp. 1951. 120-121., 127.; „a belső árulók bomlasztó tevékenysége [...] élükön járt Károlyi Sándor." Pach Zsigmond Pál: Előszó. In: II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai. Bp. 1951. 20.; „Károlyi esküje megszegésével, Rákóczi utasítása ellenére, az utolsó csonka országgyűlésen, a fejedelem és a rendek megtévesztésével, Rákóczi orosz tárgyalásainak eredményét be sem várva rábírta a rendeket, hogy az előre megállapított pontok alapján fogadják el a császár kegyelmét. [...] A szatmári békében a nemesség megmentette rendi előjogait, de az országot kiszolgáltatta a Habsburg uralom elnyomó és kizsákmányoló hatalmának." Esze Tamás: A Rákóczi-szabadságharc i. m. 30. 116 Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1790. [Berlász Jenő, Esze Tamás, Fára József, Hanzó Lajos, Iványi Emma, Soós Imre, Szántó Tibor, Varga János, Várkonyi Ágnes, Vörös Károly, Wellmann Imre tanulmányaival.] Szerk. Spira György. Bp. 1952.; Heckenast Gusztáv: Rákóczi tevékenysége a gazdasági élet fejlesztése. In: A Rákóczi-szabadságharc történetéből i. m. 81-93.; f/ő: Lőszer- és fegyvergyártás a Rákóczi-szabadságharcban. Bp. 1959.; Esze Tamás: Kuruc vitézek folyamodványai. Bp. 1955.; Ráday Pál iratai i. m. I—II. köt.; Köpeczi Béla: A Rákóczi szabadságharc és Franciaország. Bp. 1966. 117 Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Bp. 1955. 297-325.
