Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848-1867 II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 4. 14. Oktober 1850—30. Mai 1851. (Ism.: Deák Ágnes) III/735
735 TÖRTÉNETI IRODALOM pontosításához egyáltalán nem került hasznosításra Bona Gábor 2008-2009-es kiadású, Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban című kétkötetes munkája, mely számos új adatot hoz az 1988-as Kossuth Lajos kapitányai című hivatkozott kötethez képest. A magyar szabadságharc haderejében nem volt 33. huszárezred (205. o.), a „bánsági körzet, temesvári főhadiszállás" (223. o.) helyesen Bánsági Főhadparancsnokság temesvári központja, az „áprilisi hadjárat" (223. o.) helyett szerencsésebb a tavaszi hadjárat kifejezés, a „nagysarlói csata" (229. o.) pedig Nagysallónál zajlott. „Gál Sándor tábornok" (231. o.) csak ezredes volt, ahogy ezt Németh György már 2006-ban bebizonyította (Hadtörténelmi Közlemények 2006/2. szám). Szintén szerencsétlen a többször előforduló „nemzetőr ezred" (pl.: 276. o.) kifejezés, mivel 1848-ban csak nemzetőr zászlóaljak alakultak, az „1. császári huszárezred" (313. o.) helyesen 1. (Császár) huszárezred, az ezredtulajdonos megjelölésével. Ugyancsak helyesebb a „4. lovasezred" (276. o.) helyett a 4. huszárezred kifejezés. A kötetet részletes bibliográfia, névmutató, valamint képi illusztrációk zárják. A szép kiállítású, tartalmas munka igen hasznos a magyar történettudomány számára, de az érdeklődő olvasónak is sok apró ismeretlen részletet tartogat az Egyesült Államok történetének magyar vonatkozásairól. Solymosi József DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867 II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 4. 14. Oktober 1850—30. Mai 1851. Bearbeitet und eingeleitet von Thomas Kletecka, unter Mitarbeit von Anatol Schmied-Kowarzik Verlag der Osterreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 2011. 576 o. A neoabszolutizmus korának osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyveit megjelentető sorozat legújabb kötete igen kétarcú periódust tár elénk: miközben jelentéktelennek látszó ügyek tömegét tárgyalta a minisztertanács egyes hivatalnokok nyugdíjaztatásától, köztörvényes halálra ítéltek amnesztia kérelmein át a postai portóbélyeg szabályozásig, nagyon is fontos időszak volt ez a félév a Habsburg Birodalom történetében. A színfalak mögött, elsősorban az uralkodó audiencia termében ugyanis megtörtént az alkotmányos ígéretektől való látványos elfordulás, s egyre határozottabb formát öltött az uralkodói abszolutizmus intézményrendszerének új terve. Mindenekelőtt az 1849. március 4-i oktrojált alkotmányban előirányzott uralkodói tanácsadó testület, az ún. birodalmi tanács (Reichsrat) felállítása ügyében tükröződik ez világosan. Thomas Kletecka bevezetője tömören, de pontosan összegzi az eseményeket, más forráscsoportok bevonásával szemléletesen megvilágítja a jegyzőkönyvekben rögzített viták háttéreseményeit, az informális szinteken zajló birkózást. Bemutatja, hogy az uralkodó miniszterei háta mögött hogyan bízta meg Karl Friedrich Kübeck bárót, az 1848 előtti birodalmi vezetés prominens személyiségét a minisztertanács politikai ellensúlyának szánt birodalmi tanács felállításával, mindenekelőtt saját politikai mozgásterének szélesítése érdekében. Azt sem rejtette véka alá előtte — idézi Kletecka Kübeck naplóját —, hogy szándékai szerint „a birodalmi tanácsnak félre kell állítania, bizonyos mértékig pótolnia kell az alkotmányt". A minisztertanács tíz alkalommal, igen drámai viták során tárgyalta az ügyet. A miniszterek szokatlanul szívós ellenállást tanúsítottak hatalmuk korlátozásának és ellenőrzésének a lehetséges minimumra szorításáért. Ók a minisztertanácsnak alárendelt szervet szerettek volna látni a birodalmi tanácsban, mely kezdeményezési joggal ne rendelkezzen, s álláspontja ne kötelezze a minisztereket. Ez utóbbit ugyan sikerült elérniük, de a másik kettő vonatkozásában vereséggel felérő kompromisszumok születtek. Azt is bemutatja Kletecka, hogy a miniszterek sem voltak egységesek, Franjo Kulmer báró, a horvát ügyek tárca nélküli minisztere például már jó előre értesítette Kübecket minisztertársainak tervezett lépéseiről. A saját hatalmi pozícióik védelmezése közben, ha csak a főtéma alárendelt variánsaként is, de el-elhangzott érvként a miniszterek szájából az is, hogy a birodalmi tanács tervezett formában való felállítása gyengíti az alkotmányosságot. De ebben sem voltak egységesek. Amikor például arról tárgyaltak (1851. febr. 26.), hogy az alkotmány kibocsátásának második évfordulója alkalmával el kell-e rendelni díszkivilágítást, kis többséggel az azt ellenzők kerültek többségbe (s a testület
