Századok – 2012

MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683

692 KOZÁRI MONIKA rák-Magyar Monarchia összes főkonzulátusát felkérték az illető államok társa­dalombiztosítási törvényeinek, törvénytervezeteinek és egyéb szabályainak össze­gyűjtésére. Jelentést kértek továbbá a főispánoktól és a horvát bántól a mun­kásbiztosítás helyzetéről. És a minisztérium gyárvizsgálati osztálya egy részle­tes és alapos elemzést készített a gyári munkások helyzetéről. A jelentésből megtudható, hogy a vas- és acélgyárak nagy része társládát létesített a bánya­társládák mintájára. A többi gyár közül sok szerződést kötött a betegségi bizto­sítást ellátó egyletekkel, illetve a balesetbiztosítást érintően különböző biztosí­tó társaságokkal. 464 olyan gyárat találtak, ahol sem betegség esetére, sem bal­eset ellen nem biztosították a munkásokat. Ez a gyárak 49%-a volt, amely a munkások 27%-át foglalkoztatta.3 0 1889 márciusában egy terjedelmes cikk jelent meg a munkásbiztosítás kérdéséről a Nemzetgazdasági Szemlében. Ebben nyíltan szó volt arról, hogy nem volna jó, ha a munkások forradalom útján akarnák kikényszeríteni ezeket az intézkedéseket, nem forradalommal, hanem reformmal kell orvosolni a bajo­kat. A cikkíró úgy gondolta, hogy emellett a munkásszervezkedést is államilag szabályozni kellene, hogy elejét vegyék a marxista alapon történő forradalmi szervezkedésnek. Tisza Kálmán kormánya 1889-ben bevezette a vasárnapi munkaszünetet és nekilátott a baleset és betegbiztosítási törvény kidolgozásának. Baross Gá­bor kereskedelemügyi miniszter ősszel elküldte a törvényjavaslat alapelveit az Országos Iparegyesületnek és a Kereskedelmi és Iparkamarának. A Népszava október 6-ai és 13-ai számában az Altalános Pénztár mondta el álláspontját a törvényjavaslatokról. Azt kérték, hogy ne csak betegség, ha­nem baleset ellen is biztosítsanak, és ne engedélyezzék több üzemi és gyári se­gélypénztár létesítését. A munkáltatók a balesetbiztosításból eredő terheket nem akarták vállalni, ezért az végül teljes egészében kimaradt a törvényből. Mielőtt a kötelező biztosítást 1891-ben bevezették volna, a különféle ön­kéntes és vállalati betegsegélyező pénztáraknál a biztosítottak száma mintegy 40%-a volt az összes munkás létszámának.3 1 Az 1891: XTV. tc a kötelező betegségi biztosításról Ez a törvény, amely Gyáni Gábor megfogalmazásában „az állami társada­lombiztosítás első hazai alapvetése",3 2 és amely fordulatot hozott a munkásbiz­tosítás fejlődésében, az ipari munkásságra vonatkozott, a mezőgazdasági mun­kásokra nem terjedt ki. A kötelező biztosítás elve alapján rendelte el az ipari munkások ellátásának a megszervezését a betegségi biztosítás terén. Emellett rendelkezett az önkéntes biztosításról, és itt elég tágan szabta meg a belépésre jogosultak körét. Önkéntesen biztosíthatták magukat az önálló iparosok, a me­zőgazdasági munkások és a munkavállalók családtagjai. A betegsegélyező pénz-30 Laczkó István a jelentést az Országos Levéltárban találta. Kereskedelemügyi Minisztérium levéltára, K. 231/1891. 35863. 31 Czúcz Ottó: Szociális jog, i. m. 68. 32 Gyáni Gábor: A szociálpolitika, i. m. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom