Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
686 KOZÁRI MONIKA az 1926. október 24-30 között megtartott egészségügyi és társadalompolitikai országos értekezleten elmondott felszólalásából vett egy mondatos idézettel támasztotta alá: „A szociálpolitikai intézkedések célja megelőzni a szegénységet, a szegényt pedig gazdaságilag önállóvá tenni."1 1 A társadalombiztosításnak nem egyszerűen az volt a célja, hogy szükséghelyzetben segítsen a rászorulókon, hanem az, hogy megelőzze az ilyen helyzetek kialakulását. Ez csak a társadalom széles köreinek a bevonásával és támogatásával volt lehetséges. Az új programok állami szabályozáson alapultak és egyes társadalmi csoportok számára előírták a kötelező tagságot.1 2 Horváth István miniszteri tanácsos idézett mondata éppen ezt támasztja alá. A Horthy-korszak — ellentétben a dualizmussal — már tett különbséget munkásbiztosítás és társadalombiztosítás között. Ezt a két fogalmat már nem mindig szinonimaként használták. „A társadalombiztosítás egyszerűen olyan személyi biztosítás, amely a munkásbiztosításból kifejlődve az egész társadalom vagy legalábbis annak több csoportjára alkalmazható."1 3 A társadalombiztosításról való gondolkodás leírása után Laczkó István foglalkozott a társadalombiztosítás fogalmi körének a tisztázásával. Csak azokat a juttatásokat sorolta ide, amelyeket a munkásság érintett részének jogként és nem segélyként nyújtottak a különböző intézmények. Nagyon fontos, hogy kitér arra, a szó szoros értelmében a társadalombiztosítás Magyarországon nem volt „társadalombiztosítás", mert a mezőgazdasági munkásság nem részesült betegségi biztosításban. Az a szakirodalomban elterjedt nézet, hogy a munkásokra vonatkozóan még a dualizmusban azért a balesetbiztosítást vezették be elsőként, mert az felelt meg leginkább a liberális szemléletüknek, ami az egyéni felelősséget hangsúlyozta és az önsegélyt részesítette előnyben, Magyarország vonatkozásában nem teljesen állja meg a helyét, egyrészt, mert törvényi szinten a betegségi biztosítást vezették be előbb és csak másfél évtizeddel később a balesetbiztosítást, másrészt, mert ennek a logikának a mentén a közszolgálat dolgozóinak és a katonáknak egyáltalán nem lett volna szabad nyugdíjat adniuk, hiszen ezeket döntően az állami költségvetésből finanszírozták. A liberalizmusuk nem egyszerűen „korlátozott" volt, hanem racionális, nem elvont liberális tételekben gondolkodtak, hanem az elméletet a mindennapokban ésszerűen alkalmazták. Ha nem így lett volna, akkor például egyáltalán nem dönthettek volna az ipartámogatás mellett, hiszen az sem fért össze az eredeti liberális elvekkel. Az 1872-ben alkotott első ipartörvény, amely felszámolta a céheket, teljesen liberális volt. 1884-re visszaléptek ebből, mert belátták, hogy a szabadversenyes kapitalizmus munkások tömegeit sújtja és juttatja sokkal rosszabb megélhetési körülmények 11 Idézi Laczkó István: i. m. 5. Balogh Andor - Dr. Kovrig Béla: Társadalompolitikai feladataink. Bp. 1927. Franklin. 97. oldaláról. 12 Tomka Béla: Trendek, i. m. 9. 13 Idézi Laczkó István: i. m. 5. Dr. Ember György: Társadalombiztosítás és társadalmi ellátás fogalma és rendszerei. Pécs, 1944. Központi Egyetem 3. oldaláról.
