Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 639 Sajtó és cenzúra Az 1839-40. évi országgyűlést követően a királyi cenzor helyére a Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának hivatala lépett, ezen belül a Központi Könyvbíráló Hivatal feladata volt a sajtóvizsgálat. A cenzoroknak már nemcsak a kéziratokat kellett bírálniuk, hanem figyelmük kiterjedt a könyvkereskedelemre is. A kibővült hivatal másképp cenzúrázott, mint az elődje, mivel sajtótörvény még nem volt, ezért a cenzorok a barátokkal és ismerősökkel elnézőbbek voltak, még akkor is, ha emiatt többször is figyelmeztetésben részesültek, — mint például Reseta János pesti cenzor — mivel nemcsak a Helytartótanács ellenőrizte a munkájukat, hanem Bécsben is felülvizsgálták bírálataikat. A harmincas évek kedvezőtlen politikai viszonyai gátolták az ellenzéki hírlapirodalom kibontakozását, a hírlapkiadást királyi engedélyhez kötötték, így a politika leginkább az irodalmi folyóiratokban kapott teret.13 0 Ami a leginkább problémát okozott mind a kormány, mind pedig a publikálók részéről, hogy nem volt egységes sajtótörvény, amelyben világosan le lettek volna fektetve a szabályok, amelyekhez alkalmazkodni, és amelyekre hivatkozni lehetett volna. Erre világított rá Apponyi egy Metternichhez intézett levelében, amelyben Hugo Schrott 131 ügye kapcsán ecsetelte a helyzetet az államkancellárnak: „a hiányos törvények valamint a kompetens hatóságokba vetett csökkenő bizalom mellett a kormánynak a bujtatott politikai machinációkkal szemben való fellépése jelenleg nem sok sikerhez vezethet, sokkal inkább csak kompromisszumot várhat el. " „A következő országgyűlés feladata, amely remélhetőleg törvényes eszközöket ad a kormány kezébe, hogy az ilyen zavargásokkal szemben erőteljesen fellépjen" - írta Apponyi, akinek fejtegetéseiben a Metternich-féle forradalom-elmélet fedezhető fel: október 10-én írta az államkancellárnak, hogy a Schrott-ügy egy újabb „bizonyítéka egy Magyarországon tevékeny demagóg párt létezésének és e párt csatlakozásának egy szellemileg hasonló külföldi párthoz. "13 2 Az új rendszer stabilitásának biztosítására a korszak e fontos tényezőjét illetően is szükségesek voltak bizonyos intézkedések. Az államkancellária aktái között maradt fent egy „Javaslat a sajtó ellenőrzésére és irányítására Magyarországon és Erdélyben" 1845. januárból. Az iraton azonban nem szerepel címzett, feltételezhetően Metternich számára készítette a javaslatot Wirkner Lajos, Apponyi György és Jósika Samu. A javaslat elismerte, hogy a sajtónak igen nagy hatalma van, különösen Magyarországon, ezért ezt a kormányzatnak is ki kell használnia. A kormány pozitívan és negatívan egyaránt hathat a sajtóra, 130 Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból (1780-1867). Vál., s.a.r. és bev.: Mályuszné Császár Edit Budapest, Gondolat Kiadó, 1985. 27-28.; Frank Tibor: Liberális cenzor Metternich Magyarországán: Reseta János. In: Századok 2003. 5. szám 1169-1178.; A magyar sajtó története. I. kötet 1705-1848. Szerk.: Szabolcsi Miklós - Kókay György. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979. 66-80.; Kovács Magda: Fejezetek a cenzúra reformkori történetéből. In: Lukácsy Sándor - Varga János: Petőfi és kora. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 249-250. 131 Hugo Schrott az Allgemeine Zeitung publicistája volt Pulszky Ferenc és Lukács Móric mellett; 1846 őszén az itt megjelent cikke miatt keltette fel az udvar figyelmét. 132 Apponyi Metternichnek 1846. október 10. és 20. HHStA, Staatskanzlei, Provinzen, Ungarn Karton 2.
