Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 637 magas díjazásban részesítették.11 9 1847 novemberében Kübeck egy nagyobb összeget helyezett kilátásba arra az esetre, ha Gaj továbbra is hasznos információkkal látja el a kormányt. 12 000 forintot ajánlott fel számára lapkiadó vállalkozása működtetésére valamint útiköltségre, s az előleget már elő is készítették számára.120 1846 januárjában Széchen Antal írt cikksorozatot a Budapesti Híradóban „Horvát bonyodalmak" címmel, amelyben védelmébe vette az illírizmust. A cikkekben főként a túrmezei nemesség jogállásával, illetve a horvát tartománygyűlés rendezésével foglalkozott - mindkét esetben jogosnak tartotta az alkalmazott eljárást.12 1 Apponyi nemcsak a sajtón keresztül próbálta jobb belátásra téríteni a horvátországi pártokat, hanem személycserék útján is, 1846. novemberben nevezte ki Zágráb megye főispáni tisztére Péchy Imre adminisztrátort, aki szintén dolgozott azon, hogy a két pártot kibékítse egymással.12 2 1845 végére — ahogy Miskolczy Gyula is rámutatott — a horvát kérdésből pártpolitikai kérdés lett, ugyanis a kormány a konzervatív alapokra helyezkedő horvát pártot támogatta, a magyar ellenzék pedig a horvát-magyar pártot. A magyar ellenzék hangadója a kérdésben Kossuth Lajos volt, aki az 1845 novemberében tartott pest megyei közgyűlésen védelmébe vette a magyar pártot az illírrel szemben. Sérelmezte többek között, hogy a túrmezei nemességet kizárták a tartománygyűlésből és a megyei közéletből, ami a jogszokás elleni lépés volt, rendeleti úton szabályozták a horvát tartománygyűlést, amit korábbi törvények (1790:10. és 12. törvénycikkek) tiltanak, valamint kijelentette, hogy a magyar párt tevékenységével nem veszélyezteti a horvát nemzetiséget. Ezért egy tiltakozó felirat elkészítésére adott utasítást más megyék részére is, amit majd egy küldöttség ad át az uralkodónak.12 3 Apponyi elnöki iratban értesítette a megyék vezetőit a novemberi pest megyei közgyűlésen történtekről, és felszólította őket, hogy igyekezzenek megakadályozni megyéjükben a pesti körlevél támogatását, illetve tekintsék sérelemnek, hogy a pesti közgyűlés a törvényhozás nélkül akarta szabályozni a horvát tartománygyűlést.12 4 De végül decemberben fogadta a küldöttséget a kancellárián - magánszemélyként, így viszont a bizottság tagjai visszautasították a kihallgatást, és közvetlenül az uralkodó elé akartak járulni, majd a felterjesztés lefordították németre, és azt a konferencia elé juttatták.12 5 Metternich szerint a pest megyei küldöttség beadványa egy „igazán nyomorult tákolmány, amely egymásra következő értelmetlen frázisokból áll 119 HHStA, KA, StK 1847:1000., közli: Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. II. 553-559. 120 MOL A 135 3. csomó 483^186. 121 Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. I. 411^113.; Dénes Iván Zoltán: A konzervatív nemzetiségi tolerancia látszata és lényege. In: Uő.\ Az önrendelkezés érvényessége. Magvető Kiadó, Budapest, 1988. 147-151. 122 Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. I. 418. 123 MOL A 39 1845:20461., közli: Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. II. 449-454. A közgyűlésről Sedlnitzky jelentése az államkonferenciának (1845. november 28.): HHStA, KA, StK 1845:1081., MOL X W 4459. 124 MOL A 45 1845:810. 1845. november 27., mellékelve az 52 vármegye vezetőinek (főispán vagy helyettes) névsora. 125 A német nyelvű feliratot kivonatolva valamint Metternich és az államkonferencia véleményét közli: Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. II. 454—161.
