Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 623 de ezt ellensúlyozza eddig teljesítette szolgálata, s így bízott benne az alkancellár, hogy megállja a helyét főispánként. Vagy gróf Klobusiszky János ungi adminisztrátorrá történő kinevezésének felfüggesztését javasolta, amíg képességeiről megfelelő biztosítékot nem kapnak.54 Apponyi tehát jelentős figyelmet fordított a megyék élére kinevezett új emberek potenciális erejére és befolyására, amelyet a kormányérdekek szolgálatába állíthatnak majd. Az Apponyi által javasolt kinevezések jelentős részét az uralkodó jóvá is hagyta, csupán néhány esetben javasolt mást a pozíció betöltésére. Időközben érkeztek a kancelláriára a jelentések a megyei tisztújításokról, amelyek rendszerint törvénytelenségről és visszaélésekről számoltak be, a két „legismertebb" adminisztrátor, a honti Luka Sándor (tisztújító közgyűlés elnapolása, szavazók névjegyzékének manipulálása) és a bihari Tisza Lajos (csalás a tisztújításon, fegyveres fellépés az ellenzékkel szemben) ügyét Horváth Mihály részletesen bemutatta.5 5 A kancellária a visszaélésekről szóló megyei beszámolókat továbbította az államkonferencia elé, ahol a kérdés megvitatása után jóváhagyták a megyékben végrehajtott választásokat.5 6 Vagyis sem az alkancellár sem pedig a kormány nem foglalkozott az új rendszabályok miatt kibontakozott általános elégedetlenséggel. A rendszabályok értelmében a főispánok és az adminisztrátorok mellé még külön titkárokat is rendeltek, akik állami hivatalnoknak számítottak, hiszen a kincstárból kapták a 7-800 forintos fizetésüket. A titkárok kinevezésével kettős célt akartak elérni: „a megyei elöljárók megbízható és szorgalmas segédeket kapnak, és egyben jó iskola is a dikasztériumokban elhelyezkedő hivatalnokok számára" - írta Apponyi Mailáth György országbírónak.5 7 A rendszer szilárdítása érdekében 1846 elején újabb változások történtek elsősorban „személyi fronton", a váltás okait körvonalazza Apponyi januári és Metternich februári emlékirata. Apponyi 1846. január 26-án memorandumba foglalta,5 8 hogy milyen teendők szükségesek a kormányzat tekintélyének helyreállítására. Az emlékirat bevezetőjében fejtegette a kancellár, hogy a bevezetett rendszabályok nem hozták meg a várt eredményt. A kérdés pedig az, hogy ez összefügg-e Magyarország viszonyainak állapotával, mi a teendője a kormánynak ebben a helyzetben és mi okozta az eddigi sikertelenséget. Magyarország sajátságos helyzetének boncolgatása után Apponyi rátért a feladatok felsorolására, amelyek közül első helyen szerepelt a szerves törvé-54 HHStA, KA, StK 1845:370.; MOL A 49 1845:258. 55 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből. 1823-1848. III. kötet. Pest, 1868. 63-81. Az új rendszabályok okozta ellenzéki hangulatra jellemző Madarász József visszaemlékezése: „A pokolnak egy lika van az Luka, egy folyója és az Tisza. [...] Romlott korszakot élünk. A hatalom búntethetetlen kicsapongásai megmételyezik a társadalmat." Madarász József: Emlékirataim 1831-1881. Franklin Társulat, Budapest, 1883. 92-93. 56 A teljesség igénye nélkül: HHStA, KA, StK 1845:380, 1845:485, 1845:439, 1845:474, 1845:541, 1845:683.; MOL X W 4458. 57 MOL A 45 1845:505. 58 HHStA, Staatskanzlei, Provinzen, Ungarn, Karton 2.; közli: Hans Schiitter: Die Wiener Regierung und die ungarische Opposition im Jahre 1845. In: Beiträge zur neueren Geschichte Österreichs. Band IV Wien, 1908. 269-281.; Andics E.: Nagybirtokos i. m. 173-181.
