Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 621 megjelölést, a forrásokban „neue Maßregel "-ként vagyis „új rendszabályodként fordul elő, néhány esetben olvasható „administratorische Maßregel". Az ellenzék pedig az ausztriai tartományi tisztviselők analógiájára „Kreishauptmann-System"-nek nevezte az új rendelkezések útján kialakult rendszert. Az udvar az új rendszabályok bevezetésével át akarta venni a kezdeményező szerepet a reformpolitika terén, legfőbb célkitűzése pedig az alsótáblai kormánypárti többség kialakítása volt. Mindehhez szükség volt továbbá az ellenzéki mozgalom visszaszorítására, amelyhez a kormánynak jó terepet biztosított a vármegyék megrendszabályozása. A magyarországi vármegyerendszer sajátossága, hogy egyszerre volt középszintű végrehajtó, valamint igazságszolgáltató, és statútumalkotási-joga révén törvényhozó hatalom, ami nagy önállóságot biztosított számára, nem véletlenül nevezték a korszakban a magyarországi vármegyéket „52 kis köztársaságnak". A vármegyerendszer évszázadok óta a magyar nemesség érdekképviseleti szervének számított, gyakran szolgált védőbástyaként az udvar abszolutisztikus törekvéseivel szemben. A reformkorban erre a legjobb példa a megyék passzív ellenállása volt az 1820-as évek elején az uralkodó rendeleti kormányzásával szemben. Mivel a megyék nem hajtották végre a rendeletben előírtakat (újonckiállítás és hadiadó fizetése), így az uralkodó kénytelen volt visszatérni az 1791-ben kialakított kompromisszumhoz, s 1825-ben összehívta az országgyűlést.48 A magyar országgyűlés alsótábláján foglaltak helyet a királyi tábla nem főrangú tagjai, a klérus tagjai, a vármegyei követek, távollévő főrendek és városok követei. A vármegyei követek voltak az ellenzék fő képviselői, s súlyuk már a 18. század folyamán jelentősen megnőtt, s ez nem változott a 19. század első felében sem.49 Ezért az új rendszabályok értelmében kinevezett adminisztrátorok feladata nemcsak az udvarnak teendő jelentések készítéséből és a tisztséggel járó kötelezettségek teljesítéséből állt, hanem hatékonyan közre kellett működniük az 1847-ben összehívásra kerülő diéta követeinek megválasztásában is, hogy az alsótáblán, ahonnan a törvényjavaslatok kikerülnek, kormánypárti többség alakuljon ki. Az 1844 végén bevezetett adminisztrátori rendszer nem foglalkozott strukturális kérdésekkel, fő célja volt a birodalom belső nyugalmának és külső erejének megtartása, amely jó törvényekkel biztosítható, azokat pedig csak biztos és engedelmes többség útján lehet hozni. A rendszer hatalmi-politikai technikái kimerültek a megfelelő lojális és hatékony személyek kiválasztásában, és ezek megfizetésében. Az új főispánok és adminisztrátorok kinevezése 1845 első hónapjaiban zajlott, a kinevezések megvitatásában a magyar kancellária elnöki bizottsága (Mailáth Antal, Apponyi György és Wirkner Lajos), József nádor valamint az államkonferencia és az uralkodó vettek részt. József főherceg január végén tett javaslatot a még be nem töltött főispáni tisztségeket illetően. Ezt az uralkodó 48 Stipta István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 7. 49 Szíjártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 50-51., 173-174.; Kecskeméti Károly: Magyar liberalizmus 1790-1848. Argumentum Kiadó, Budapest, 2008. 79.
