Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
610 CZINEGE SZILVIA a hivatal helyét a birodalmi apparátusban, illetve funkcióit, olykor megemlítik az ügyvitel egyes elemeit, de nem vizsgálják — nyilván a műfaji korlátokból kifolyólag — például, hogy mi történik egy-egy kérelemmel, míg az elintézésre kerül, vagy hogyan, milyen fórumokon és kik intézik az ügyeket, az ügyvitelben és a döntéshozatalban mekkora szerep hárul a kancellárra. A kancellária szervezete és helye a birodalmi apparátusban A Magyar Udvari Kancellária, mint intézmény a mohácsi csatát követően elveszítette jelentőségét, mivel az udvarnak nem volt szüksége egy önállóan működő magyar kancelláriára, így az ügyvitelt ezt követően a birodalmi kancellárián működő magyar osztály berkein belül bonyolították. Ez nagyobb önállóságot élvezett a többi osztályhoz képest, és a 16. század közepétől magyar kancelláriának kezdték el hívni. A kancellária, mint dikasztérium újjászervezésére azonban csak a 17. század végén került sor — köszönhetően a rendek erre irányuló kitartó törekvésének —; ekkortól kezdve egészen 1848-ig szervezete nem sokat változott. A kancellária királyi hatóságnak számított, így fő feladata a királyi jog fenntartása, a királyi parancsok végrehajtása és az ország rendjének megőrzése volt. A kancelláriának nagy volt a befolyása a magyar kormányszervekre és törvényhatóságokra, mivel mindenhonnan rajta keresztül futottak a kérelmek az uralkodóhoz, ezért a kancellár állandó érintkezésben állt a központi kormányszervekkel.5 Az intézmény veszített jelentőségéből, amikor 1724-ben felállították a Helytartótanácsot, de jogkörét egy újabb instrukcióban tovább bővítették. A kancellária működésére vonatkozó utolsó hivatalos instrukciót Mária Terézia adta ki 1746-ban,6 ezt követően rendeleti úton történt a szabályozás. A kancellária jogköre folyamatosan bővült az évszázadok folyamán, a közigazgatás, gazdaság és igazságszolgáltatás területére tartozó ügyek egyaránt előfordultak asztalán. Fényes Elek összegzése szerint a következők: katolikus vezetők kinevezése, vallási kérdések intézése, kegydíjak osztása, királyi adománylevelek, privilégiumok, címeres nemesi és honosítási oklevelek kiadása, politikai és jogi tisztségek adományozása, bírósági végzések, különböző segélyek osztása, házasságon kívül született gyermekek törvényesítése, árvák főfelügyelete, gyámok kinevezése, örökösödési perek, királyi városok ügyei, rendőrség irányítása.7 1. Ferenc tovább szélesítette a kancellária jogkörét: bizonyos pozíciók betöltéséről, alapítványi helyekről önállóan dönthetett, illetve instrukciót adhatott az alsóbb fokú hatóságoknak. A kancellária szervezetét tekintve élén állt a kancellár, akinek a munkáját egy vagy két alkancellár is segítette. A kancellár elnökletével működött egy tizenkét tagú tanácsosi testület, ahol megvitatták az egyes ügyeket, a kollégium 5 Eckhart F.: Alkotmány i. m. 206. 6 Csizmadia A: Jogtörténet i. m. 165-166.; Mária Terézia instrukciója: MOL A 77 Instructiones, Instructio pro cancellaria Regia Hungarico Aulica anno 1746. 7 Fényes E.: Ungarn i. m. 222.
