Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
A CENTRALISTÁK SZEREPE AZ ELLENZÉK EGYSÉGESÍTÉSÉBEN 593 csorbították tovább tekintélyüket, ráadásul így a reformellenzék egyik prominens tagját szólaltathattak fel elképzelésük igazolására. 3. 2. 2. Szerkesztőváltás a centralista Pesti Hirlap élén Csengery Landererrel kötött szerződésének részleteit már tárgyaltam. A megállapodásból levonható következtetések szerint a centralisták elszigetelődésük ellenére is bíztak abban, hogy a lap akkor igen alacsony példányszáma rövidesen növekedni fog. A reménykedésük mögött rejlő politikai manőverre most térnék vissza. Az előző fejezetben írtak tükrében valószínűsíthető, hogy a centralisták abban bíztak, hogy ha az Erdélyi Hiradó közeledési kísérleteire úgy válaszolnak, hogy a lapot közben egy, a municipalisták szemében is elfogadott szerkesztő kezébe adják, Kossuthék hajlandóak lesznek újra saját orgánumuknak tekinteni azt. Valószínűnek tűnik tehát, hogy Szalay kifejezetten azért mondott le szerkesztői pozíciójáról, hogy az ellenzék egyesülésének útját egyengesse. A sikeres közeledési kísérlethez azonban Szalayéknak olyan szerkesztőre volt szükségük, akivel a municipalisták is megbékélhetnek, és a centralisták is biztosak lehetnek a lojalitásában. Ezenkívül az illető személy kiválasztásakor arra is tekintettel kellett lenni, hogy elég hajlékony legyen a közeledés elfogadtatásához. Mindezen feltételeknek a lap munkatársai közül egyetlen ember felelt meg: Csengery Antal. A municipalistákhoz való közeledésre ugyanis sem Eötvös, sem Szalay, sem Trefort, sem a holdudvarukhoz tartozó Irinyi nem volt alkalmas, hiszen ők Batthyányék szemében már oly mértékben kompromittálták magukat megyerendszert támadó írásaikkal, hogy biztosak lehettek az egyezkedési ajánlat elutasításában. Ezzel szemben Csengery a szerkesztő-változást hírül adó közlemény12 6 megjelenéséig mindössze egy, a reform tervezet egy elemét tárgyaló cikksorozatot publikált a lapban saját neve alatt,12 7 melyben bizonyította hűségét a centralista elvekhez. Ráadásul Szalayt leszámítva a Pesti Hirlap munkatársai közül Csengery volt az egyetlen, aki már rendelkezett lapszerkesztési tapasztalattal, legalábbis Pulszky Ferenc emlékiratai szerint Szalay helyett már jó ideje ő szerkesztette a Pesti Hírlapot.12 8 További, fontos érv lehetett Csengery kinevezése mellett, hogy ő már Kossuth alatt is munkatársa volt a lapnak,12 9 így Batthyányék szemében a folytonosságot jelképez-126 Szalay László: Szerkesztői változás. PH 1845. május 6. 464. sz. 297. 127 A szóban forgó cikkek - Csengery Antal: Városi ügy. I—III. PH 1845. január 5. 419. sz. 9.; Uő: PH 1845. január 26. 425. sz. 55.; Uő: PH 1845. február 13. 430. sz. 96-97.; ua. I-III In: Uő: Összegyűjtött munkái. IV Publicistái dolgozatok és beszédek. Bp. 1884. 3-23. 128 „Szalay László volt a névleges szerkesztő, de ő is gyűlölte a rendszeres hírlapi munkát, hol rőfszámra kell írni a vezércikkeket, akár van az embernek kedve, akár nincs, ugyanazért felhívta Váradról Csengeryt, ki a hírlapot azon világos fővel, szabatos eszmemenettel és választékos irállyal valósággal szerkesztette, melyet annyira ismerünk s tisztelünk." - Pulszky Ferenc: Életem és korom. I. (Magyar Századok.) S. a. r. Oltványi Ambrus. Bp. 1958. 210. - Pulszky emlékiratain kívül nincs több forrásunk arról, hogy Szalay helyett Csengery szerkesztette a lapot, de mivel Pulszky köztudottan igen jó barátságban volt a centralistákkal, beleláthatott a lap belső ügyeibe is, így valószínűsíthetően állítása a valóságot tükrözi. Nem ismerünk adatot arra nézve sem, hogy Csengery mikortól szerkesztette a lapot Szalay helyett. 129 Fenyő I.: A centralisták i. m. 283.; Szántó Gy. T.: Csengery Antal i. m. 40.
