Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
574 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF végére, ami mutathatta Eötvösék számára, hogy az ellenzék túlnyomó része nem ért egyet elveikkel. Mindeközben a többi lap is megkezdte a polémiát a Pesti Hirlappal. A municipalisták vezetőinek centralisták elleni szóbeli támadásai Pajkossy Gábor szerint már 1845 elejétől sűrűsödtek,4 9 amiben kétségtelenül nagy szerepet játszott az adminisztrátori rendszer bevezetése is, hiszen Kossuthéknak érthetően nem volt ínyére, hogy a centralisták akkor támadják a megyerendszert, amikor a kormány is ezt teszi. Mindezen események együttes hatása mellett az is sürgethette Szalayékat a szerkesztőváltásra és a tárgyalások megkezdésére az ellenzék többi részével, hogy addigra már bizonyíthatóan belátták az ellenzék egységesülésének szükségességét. Az előfizetők számának csökkenésével járó bevételkiesés pedig Landerer lapkiadót érinthette érzékenyen, aki ennek következtében valószínűsíthetően szintén sürgethette az egyre rosszabbra forduló helyzet megoldását. 2. 4. Csengery - növekvő példányszám ? Csengery Heckenasttal kötött szerződése nem maradt ránk, de részleteiről értesülünk abból a megállapodásból, melyet az új szerkesztő Szalayval, Eötvössel és Treforttal a Pesti Hirlapba írandó cikkekkel kapcsolatban kötött.5 0 A szerződésben Csengery kötelezi magát, hogy három társának közremunkálásáért tiszteletdíj fejében „azon 6000 ezüst forintból, mellyekből szerkesztési díja áll, ha a P[esti] Hírlap' előfizetői a' 2000 számot meg nem haladnák, - 380 ezüst forintot fizet". Ezt az összeget a lap három munkatársa együttesen kapja, Csengery pedig arra is kötelezettséget vállal, hogy „3 ezüst forintot fizetendvén neki a' kiadó mindenik előfizető után a' 2001től in infinitum, - a 2001ső előfizetőtől, a' 3000dik előfizetőig neki járandó summát" a már „emiitett dolgozótársaknak szinte tiszteletdíj fejében átengedendi". A szerződésből kitűnik, hogy Csengery — csakúgy, mint korábban Szalay — tiszteletdíjként részesül egy fix összegben. Szalayval ellentétben azonban ő abban az esetben, ha az előfizetők száma meghaladna egy bizonyos határt, prémiumot kap, melynek egy részét átengedi az egyébként egy fix, bár elég alacsony összegre már számot tartó munkatársainak. Az, hogy Csengery kikötötte, az előfizetők számának 2000 fölé emelkedése esetén további honoráriumot kapjon a kiadótól, és társai is előre jelezték, hogy igényt tartanak az első ezer előfizető után járó prémiumra, azt mutatja, a centralisták ezúttal valóban reménykedtek abban, hogy az előfizetők száma a szerkesztőváltás után növekedni fog. Az előzmények ismeretében azonban ez a következtetés némileg meglepő. Hogyan hihették az akkor minden oldalról támadásnak kitett és szinte teljesen elszigetelődött centralisták, hogy az előfizetők száma ilyen mértékben növekedni fog? Bizakodásuk mögött valamilyen politikai manőver feltételezhető. Ahhoz azonban, hogy ezt valószínűsíteni tudjuk, tüzetesen meg kell vizsgálnunk a centralisták kapcsolatát az ellenzék egységesülésének szükségességét először kimondó Szemere Bertalannal, és meg kell ismernünk a 49 Pajkossy G.: A reformkor i. m. 228. 50 Szerződés Csengery Antal, Szalay László, Trefort Ágoston és báró Eötvös József között In: Szalay László levelezése i. m. 113-114.
