Századok – 2012
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Hermann Róbert: A Szemere-kormány külpolitikája III/543
556 HERMANN RÓBERT ben nincs ellenség, s a Brassó körüli szorosokat vitéz seregeink tartják birtokukban; ha látjuk továbbá azt, hogy azon élő hegyekből formált falon belől, mely Erdélytől Árváig nyúlik, ellenség nincs; s látjuk, hogy hadseregünknek alig van már teendője, mint azon vonalt, mely Pozsonytól Eszékig nyúlik, a gyalázatos Jellacic- s az ausztriai hadseregtől megtisztítani; eljött az idő, s kimondhatjuk bátran, hogy Magyarország szabad, éspedig szabad úgy, hogy midőn saját erejével szabadságát s függetlenségét kivívta, elég erővel s hatalommal bír közremunkálni, hogy azt Európa többi népeinek is biztosítsa."65 Az ezen a napon Franciaországból és Nagy-Britanniából kapott külpolitikai hírek is némi óvatos optimizmussal töltötték el.6 6 Június 1-jei körlevelében már valamivel óvatosabban fogalmazott: „Oly kevés van hátra a győzelem bevégzéséből, a nemzeti isteni függetlenség biztosításából, s más részről az orosz beavatkozás oly fenyegető alakban mutatkozik, hogy a hanyagság a szükséges készületekben és erőlködésben bűnösebb soha nem volt, mint éppen most".67 Valószínűleg Szemere is abban bízott, hogy még az orosz beavatkozás előtt lehetséges döntő győzelmet aratni a es. kir. seregek felett. Az orosz beavatkozásról, hasonlóan a magyar politikusok és katonák többségéhez, úgy vélte, hogy az legfeljebb 60-70.000 fővel fog megtörténni. Emellett ő is számított az európai nagyhatalmak beavatkozására s a németországi forradalmi hullám újjáéledésére. Maga Szemere május 8-án kérte Kossuthtól „a külföld politikára vonatkozó iratok" közlését, s Kossuth már május 9-én átküldött több, külgyi jellegű iratot Batthyány Kázmér külügyminiszternek.68 Május 19-én Szemere a teljes addigi külügyi levelezést megkapta betekintés végett.6 9 A minisztertanácsi határozatoknál egyetlen olyan, csupán félig külügyi jellegű témával találkozunk, amikor egyértelmű Szemere személyes szerepe a határozat születésében: 1849. június első felében, a magyar-szerb megbékélés kapcsán. Június elején biztató hírek érkeztek arról, hogy Dorde Statimirovic, a szerb fölkelők egyik vezetője bizonyos feltételek mellett hajlandó lenne öt határőrzászlóaljjal átállni a magyar hadsereg oldalára. A minisztertanács június 6-án, majd 14-én foglalkozott az ajánlattal, s az ezzel kapcsolatos június 14-i előterjesztést, illetve a június 15-én kelt magyar választ Szemere fogalmazta meg. Ebben széleskörű nyelvhasználati jogokat ígért a szerbeknek. Az ajánlat azonban visszhang nélkül maradt, s a kutatás magával a Statimirovic-féle felajánlkozás komolyságával kapcsolatban is jogos kételyeket fogalmazott meg.70 65 Közli Pap Dénes: A parlament Debrecenben 1849. Lipcse, 1870. II. k. 194-198. 66 Hunfalvy P. : Napló i. m. 270. 67 Közli Szemere B.\ Politikai jellemrajzok... i. m. 503-504. 68 Szemere átiratát közli Szemere B.: Politikai jellemrajzok... i. m. 476-477., Kossuth intézkedését közli KLÖM XV 251. 69 A listát közli KLÖM XV 354-357. 70 A két minisztertanácsi határozatot közli KLÖM XV 475-176. és 518-521., F. Kiss E.: Az 1848-1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek... i. m. 77-80. Szemere jún. 15-én Raksányi Imre őrnagyhoz intézett iratait közli Szemere B.: Politikai jellemrajzok... i. m. 512-517. Az ajánlat komolyságával kapcsolatos kételyekre ld. Slavko Gavrilovic: 1848 néhány problémája a Vajdaságban. In: Szerbek és magyarok a Duna mentén 1848-1849-ben i. m. II. k. 230. és Spira György: A szerb-magyar viszony vitatott kérdéseiről - a józan önismeret jegyében. In: uo. 248-249.
