Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
IPARFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS, 1950-1975 51 1949. december 31-én zárult le a hároméves terv, amely ekkor már csak körvonalaiban emlékeztetett az eredeti, 1947-es tervtörvényre. A tervidőszakban beruházott 10,3 milliárd Ft 35%-a jutott az iparra. Leggyorsabban a gépipari termelés bővült (212%-kal), a vas- és fémipar (182%-kal), valamint a vegyészeti ipar (174%-kal).1 8 Az I. ötéves terv kezdő évében a legnagyobb beruházásokat a kohászatban, a bányászatban, a gépgyártásban és a villamosenergia-termelésben indították el mintegy 8 milliárd forintos keretösszeggel.1 9 Elkezdték a várpalotai és komlói bányák bővítését; a Dunai (később Sztálin) Vasmű építését; az ózdi és diósgyőri kohászati rekonstrukciót; a várpalotai és tatabányai alumíniumkohó építését, illetve felújítását; a barcikai nitrogénmű és a szolnoki kénsavgyár építését; a dunapentelei, az inotai, a tatabányai, a dorogi, a tiszalöki, a berentei és az ózdi erőmű építését, illetve bővítését. Az említettekkel egy időben tucatnyi új hadiüzem tervezése, telephelyének kijelölése, majd építése is elkezdődött, e beruházásokra mintegy 700 millió forintot költöttek el csak ebben az évben. A Magyar Néphadsereg létszáma 1950 végére megközelítette a 120 ezer főt, felszerelése és ellátása egyre jelentősebb nyersanyag- és alapanyag-készleteket emésztett fel. A helyzetet tovább súlyosbította a koreai háború 1950. júniusi kitörése, amelyre az Egyesült Államok és a Nyugat egyebek mellett az embargós korlátozások szigorításával reagált. így számos stratégiai jelentőségű nyersanyag (színesfémek, kohókoksz stb.) és félkésztermék (hengerelt acélok) világpiaci ára ráadásul megugrott, beszerzésük akadozott.2 0 1950-51 fordulóján reális veszély alakult ki a harmadik világháború kitörésére, a koreai konfliktus eszkalálódásával az Egyesült Államok és a Szovjetunió közvetlen összeütközésre készült. A szovjet blokk egységes fegyverkezését biztosítandó J. V Sztálin 1951. január 9-ére Moszkvába hívta Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, valamint Románia pártvezetőit és honvédelmi minisztereit. A generalisszimusz a négynapos tanácskozáson gyakorlatilag utasította a szatellit országok vezetőit a már elindított hadsereg- és hadiipar-fejlesztési programok meggyorsítására, meghatározta az egyes országok hozzájárulási kvótáját (a hadseregek békebeli és mozgósítási létszámát stb.).21 A Moszkvában aláírt kötelezettségek végrehajtása érdekében a magyar I. ötéves tervet is át kellett dolgozni - néhány hét alatt. Az MDP II. kongresszusa 18 Az MDP KV Államgazdasági Bizottsága 1950. január 31-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f. 112/45. ő. e. 19 Az MDP KV Titkársága 1950. április 28-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f., 54. csop., 51. ő. e. 20 Bencze László: A néphadsereg kiépítése és a gazdaságfejlesztés közötti néhány összefüggés. Kézirat. É. n. Hadtörténelmi Levéltár Magyar Néphadsereg Különgyűjtemény. 25-26., 45. Az 1947-es békeszerződés 70 ezer főben maximálta egyébként a magyar haderő létszámát. Okváth: Bástya a béke frontján. I. m. 50. 21 Lásd részletesen Gerhard Wettig-. Stalin and the Cold War in Europe: The Emergence and Development of East-West Conflict, 1939-1953. Landham (Md), Rowman & Littlefield, 2008. 204-206. Az értekezleten a következő békeidőszaki hadsereglétszámok elérését irányozták elő 1953-ra: Bulgária 140 ezer, Csehszlovákia 250 ezer, Lengyelország 350 ezer, Románia 250 ezer, Magyarország 150 ezer. Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - Rubicon, 2011. 290
