Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
IPARFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS, 1950-1975 49 mutatója tehát döntő részben az inflációnak köszönhető, reálértéken 1952-ben és 1954-ben is komoly recesszió mutatkozott. A későbbi években a fogyasztói és a beruházási árindex, valamint az implicit árindex eltérő dinamikája érdemel figyelmet. A fogyasztási és a beruházási javak ára ugyanis másként „viselkedett": a fogyasztási cikkek ára gyorsan alkalmazkodott a „piaci" hatásokhoz a magas inflációval, a mesterségesen alakított beruházási árak viszont többnyire elszakadtak az inflációtól, és valorizálásukra ritkán került sor.9 A nemzeti jövedelem és a beruházások növekedésének dinamikáját is vizsgálni fogjuk az említett indexek segítségével.1 0 Iparfejlesztés 1949 előtt A két háború közötti Magyarországon az állami iparpolitika a trianoni békeszerződéssel elveszített iparágak részleges pótlását, a főváros, Budapest ipari-gazdasági túlsúlyának mérséklését, valamint új, modern iparágak megteremtését tűzte célul. Az állam döntően indirekt eszközökkel igyekeztek elősegíteni a kis-, közép- és nagyipar növekedését: adókedvezményekkel, előnyös szállítási tarifákkal, hitelkedvezményekkel; néhány esetben közvetlen támogatásokkal. Speciális ügynökség, iparfejlesztési szervezet létrehozására sem 1945 előtt, sem 1945 után nem került sor. A „győri programként" bejelentett, majd 1938 júniusában törvénybe foglalt ötéves terv alapján az 1930-40-es évek fordulóján több százmillió pengőt fektettek be nemcsak a hadsereg felszerelését biztosító háttériparba, hanem a gépiparba és a gazdasági infrastruktúrába (hajózás, posta) is. A háborús konjunktúra nyomán a magyar gyáripari termelés 1938-43 között 42%-kal nőtt, 290 ezer főről 400 ezerre emelkedett a foglalkoztatott munkások száma. A vas-és gépipar dinamikus növekedésének köszönhetően a nehézipar vette át a vezető szerepet az élelmiszeripartól: 1943-ra az összes gyáripari termelés közel 50%-át tette ki.1 1 A háború rendkívüli pusztításai, a helyreállítás és újjáépítés, valamint a jóvátételi kötelezettségek miatt 1945 után tovább növekedett a nehézipar szerepe. 1945 tavaszától a gazdaság irányítása mindinkább a kommunista párt kezébe került, így az iparfejlesztés céljai és eszközrendszere is teljesen átalakult. A gazdaságirányításnak — különösen az államosítások végrehajtását követően — nem volt szüksége közvetett szabályozókra, hanem a szovjet mintájú tervgazdálkodás fokozatos bevezetésével valósította meg gazdaság- és iparfejlesztési céljait. 9 A jelenségre már Kende Péter felhívta a figyelmet 1964-es doktori disszertációjában. Péter Kende: Logique de l'économie centralisée. Un example: la Hongrie. Paris, Société D'Edition d'Enseignement Supérieur, 1964. 10 Ehelyütt szeretnénk köszönetet mondani Szókéné Boros Zsuzsannának, a KSH Szektorszámlák Főosztály Háztartási Szektor Számlák és Tőkeszámla Osztálya vezetőjének az implicit árindex meghatározásához és kiszámításához nyújtott segítségéért. 11 Lásd részletesen Germuska Pál: Indusztria bűvöletében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok. Budapest, 1956-os Intézet, 2004. 67-81.
