Századok – 2012

KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Fenyő István: Szemere Bertalan és a centralisták a reformkorban III/509

SZEMERE BERTALAN ÉS A CENTRALISTÁK A REFORMKORBAN 511 ről, Szemere pedig útirajzot. Eötvös a júliusi monarchia Franciaországának képét ábrázolva töprengett el a nálunk is létesítendő polgári jövő távlatain. Regényét ez a jövőt kutató világnézeti feszültség tette a maga nemében idehaza páratlanná. Az a hevület, amellyel egy nagy lélek személyes vallomással kommentálja a történelmet - mielőtt maga is hozzákezdene annak alakításához. Az író a kiábrándulás és a felháborodás regényét alkotja meg - egyszersmind azonban az új szociális remények sarjadásának regényét is. Egyaránt elutasítva benne a megbukott feudalizmust és a haszonelvű tőkés jelent, s bízva egy homályosan körvonalazott új világ elkövetkezésében. A fennálló polgári világ nem végpontja az emberi fejlődésnek — hirdeti regénye egészével Eötvös —, a nyereségvágyat ki kell egészíteni a rászorulók sorsán való segítés programjával. Szemere más műfajban, de ugyanazt a gondolatkört, eszmevilágot dolgozza fel. Eötvöshöz hasonlóan rendkívül sikeres alkotást publikált 1840-ben. (Útirajza 1845-ban újabb kiadásban is megjelent.) Az első kiadásból kilenc hónap alatt 2400 példány kelt el, ami a reformkorban hallatlan népszerűséget jelentett. Németországban főleg a népiskolákat, Franciaországban a politikai rendszert, Angliában a börtönviszonyokat vizsgálta Szemere.9

Emellett sok minden más is érdekelte: megfigyelte az utakat, az árvaházakat és iskolamester-képző intézeteket, a takarékpénztárakat, a választási mechanizmusokat, a könyvtárakat és a színházakat, az életbiztosító intézeteket, a parkokat és a Thames dokkjait. Ki akart kutatni, feltárni, értékelni, felhasználni mindent: „ismerni a népet, polgári állapotot, jótékony és jutányos intézeteket, vállalatokat, iskolákat, mik hazánkban foganattal átültethetnének" - írja utazása céljáról. Ugyanakkor Szemere nincs elragadtatva a polgári világtól. Párizsban érzékeli azt is, hogy a kizsákmányolásnak csak a formája változott meg, az elsajátítás lényege megmaradt. „Érzéketlenebbet, enzőbbet, bután gőgösbet — írja Szemere — a pénzarisztokratiánál Isten nem teremte." A kapitalista gazdaság árnyoldalait Angliában is észreveszi, itt azonban a közélet és a közigazgatás fejlettsége elhomályosít előtte minden visszás jelenséget. Szemében az angol föld a munka és a szorgalom hazája, az angol nép nagyságát a munka és a cselekvés erényeiben látja. Ezt szeretné meghonosítani idehaza is. Hazatérése után Eötvös a Borsod megyei Sályon töltötte idejét, nagyapja birtokán. Itt írta A karthausit és a Szegénység Irlandban című röpiratát. Szemere viszont a közeli Vattán élt s ehelyt 1838 májusában a Tiszán-inneni református egyházkerület számára tervezetet dolgozott ki arról, miképp lehetne a református papok sorsán segíteni.10

Erről Eötvös bizonnyal értesült, annál is inkább, mivel negyedíziglen rokona volt Szemerének. így nem meglepő, hogy A falu jegyzője fő alakjában, Tengelyi Jónásban feltehetőleg Szemere Bertalan sanyarú gyermekkorát és filantropikus tevékenységét, reformtörekvéseit örökítette meg.1

1 9 Fenyő István: A polgárosodás eszmevilága útirajzainkban 1848 előtt. In: E I.: Két évtized. Bp., 1968. 113-116. 10

Dömötör Sándor: Eötvös József Borsod megyei és miskolci kapcsolatai. In: Borsodi Történelmi Évkönyv. 6. k. Miskolc, 1979. 63-77. 11

Uo.