Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
MINDSZENTY JÓZSEF"1 BÍBOROS EMLÉKIRATAINAK TÖRTÉNETE 45 san ugyanazokkal az érdemekkel és hiányokkal bír, mint minden más azonos műfajú munka: a visszaemlékező óhatatlanul szubjektív, a memóriája szelektív és részrehajló, rálátása a történésekre, s ebből eredően az összefüggések láttatása — bármilyen nyitottságra és tájékozottságra is törekszik — óhatatlanul egyoldalú. És persze minden emlékiratból ki lehetne csemegézni elírások sorozatát, amik nem úgy, nem ott vagy nem akkor történtek, ahogy a visszaemlékező felidézi. Nincs ez másként, láttuk, Mindszenty esetében sem, az ő emlékiratai is magukon viselik ezeket a tüneteket. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek emlékiratai esetében ezekkel azért van nagyobb gond, mert szembenállása a kommunizmussal és elítéltetése egy koholt politikai perben mártírrá emelte, hívei a hivatalos eljárás lezárulta előtt megelőlegezik neki a szentéletűség piedesztálját, ebből eredően felfogását, történelemszemléletét és életművét bírálni legalábbis illetlenség, ha nem tilos, ezáltal emlékiratai szinte tabuvá váltak. Olybá tűnik, hogy aki az emlékiratok egy-egy állítását kétségbe vonja, az egyenest Mindszenty életművét kérdőjelezi meg. Történészként azt mondhatjuk: minden érzékenység ellenére az emlékiratok magyar szempontból kiemelten fontos és jelentős kortörténeti dokumentumok, mert Mindszenty a kommunista diktatúra kulisszái mögé láttat. Nem vádaskodik, inkább tényszerű. Persze a tényeket időnként felülírta a csalóka emlékezet, de az emberi természet már csak ilyen. MEMOIRS FROZEN INTO AN IKON, OR THE DIARIES OF THE GOOD SHEPHERD The History of the Memoirs of Cardinal József Mindszenty by Margit Balogh (Abstract) József Mindszenty was archbishop of Esztergom and primate of Hungary between 1945 and 1974. His life was made known to the wider world in 1974, when his memoirs were published in Frankurt, and consequently exerted a considerable influence upon the life of several generations. The origins of the memoirs, which can be regarded as the final piece of a several-volume ecclesiastical history, go back to 1956, when the cardinal was given shelter at the US embassy at Budapest. The assessment of the activities of cardinal Mindszenty is still nowadays oscillating between the two extremes of uncritical canonisation and equally uncritical diabolising; a source-critical approach to his memoirs is consequently hindered by several factors, not the least among them being the fact that the memory of the cardinal, regarded as untouchable in some circles of the Church, is belied by the historical sources on several points. The study thus illustrates this conflict between memory and history with some concrete examples, analyses the decisive influence of the memoirs upon the departure of the cardinal in 1971 from Hungary, and its relationship to the papal decision by which pope Paul VI declared the see of Esztergom vacant by the date of 5 February 1974, as well as the recption of the memoirs themselves.
