Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Segregation - Integration - Assimilation. Religious and Ethnic Groups in the Medieval Towns of Central and Eastern Europe (Ism.: Gulyás László Szabolcs) II/474

475 TÖRTÉNETI IRODALOM ról, 2003. február 20-22. Korali 11-12. [2003] 264-269.). Ahogyan az Derek Keene bevezetőjében olvasható, a középkori városok változatos gazdasági, védelmi, vallási és kulturális funkcióiknak köszönhetően, valamint a környező területtel való szoros kapcsolat révén fontos terepetjelentettek a sokféle nyelvű és etnikumú idegenek számára. Nem egyszer igen nagy távolságokból érkeztek a bevándorlók, s a származási területtel általában a későbbiekben sem szakították meg a kapcsolatot, ami intenzív és kölcsönös kulturális, gazdasági és politikai hatást gyakorolt mind a régi, mind az új lakóhelyre. Csak csatlakozni tudunk a bevezető tanulmány szerzőjének azon véleményéhez, miszerint a kötet jelentőségét növeli, hogy az abban szereplő írások Európának azzal a keleti régiójával foglalkoznak, amely ebből a szempontból a nyugati szakirodalom számára is csupán kevéssé ismert, azaz mindenképpen indokolt egy ilyen tematikájú angol nyelvű áttekintés. A magyar olvasó számára persze az is külön örömöt jelent, hogy a kötet írásainak csaknem fele, azaz hat tanulmány a középkori Magyar Királyságban fekvő városokkal foglalkozik. A tárgy kidolgozása Felicitas Schmieder tanulmányával veszi kezdetét (Various Ethnic and Religious Groups in Medieval German Towns? Some Evidence and Reflections). A témaválasztás már azért is szerencsés, mert a német szakirodalom csupán elvétve foglalkozott eddig a kérdéssel. Ugyan a német birodalomban vallási szempontból csak a zsidók voltak azok, aikk a keresztény egyház szakrális közösségén kívül éltek, etnikai oldalról azonban sokkal bonyolultabb volt a kép, s ráadásul maga a németség sem volt teljesen egységes. A városi kisebbségek elterjedése a német területeken egyfajta földrajzi szabályszerűséget mutatott: míg a keleti peremvidéken a kis létszámú örmény és görög közösség mellett leginkább a szlávok alkottak ilyen csoportokat, addig a birodalom délnyugati határszakaszán főként a vallonok játszották ugyanezt a szerepet. Schmieder az etnikai szempontból idegen csoportok között megemlíti még az ír szerzeteseket, a külön városrészben letelepedő és maguknak gyakran saját templomot is alapító fríz és itáliai kereskedőket, az Aachenbe zarándokló magyarokat, egyes területek és városok, például Köln lombard pénzügyi érdekcsoportjait vagy az egyetemek szervezett soknemzetiségű diákságát is. Anti Selart egy, az európai középkortudományban kevésbé jól ismert területtel kapcsolatosan végzett hasonló vizsgálatot (Russians in Livonian Towns in the Thirteenth and Fourteenth Centuries). Tanulmányából kiderül, hogy — bár a térség városaiban a német kereskedők játszották a főszerepet — az orosz városokkal ápolt szoros kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően a livóniai településeken a 12. századtól az orosz betelepedők is megjelentek. A beáramlásban, de a kapcsolatok fenntartásában is nagy szerepet játszott a Daugava folyón folytatott kereskedelem, amelyből mind Riga, mind a térség egyéb — a keresztes háborúk miatt a várossá fejlődésben megrekedt — kereskedelmi telepei (Daugmale, Aizkraukle, Koknese) igen sokat profitáltak. Az orosz lakosságot a források alapján nem kezelték külön etnikumként, egyszerűen csak a városok „nem német" népeinek egyik csoportját jelentették, szemben a leggazdagabb és a városok irányítását is kisajátító „német" populációval. A szerző írásában sorra veszi a legfontosabb városok orosz lakosságára utaló adatokat. Ezek közül egyértelműen Riga az, amelyben jelenlétük a legjobban adatolható. Az orosz kereskedők és iparosok — akik sokkal szélesebb városi jogokat élvezhettek itt, mint eredeti lakóhelyükön — a 15. századra már asszimilálódni kezdtek, de ez nem egyfajta presszió révén ment végbe, hanem természetes társadalmi folyamatról van szó. A fentihez közeli régióval foglalkozik Olha Kozubska-Andrusiv írása is („...propter disparitatem linguae et religionis pares ipsis non esse..." 'Minority' Communities in Medieval and Early Modern Lviv). A Halicsban — azaz egy népességmozgás, háborúk, távolsági kereskedelem és politikai hódítás által erősen érintett régióban — fekvő Lvov a szerző álláspontja szerint teljesen egyértelmű módon vált társadalmilag és etnikai szempontból is heterogénné. A migráció a lengyel uralom időszakában volt a legintenzívebb, amikor nagy számú telepes jelent meg a térségben a lengyel uralkodóknak köszönhetően. Az így létrejövő, változatos népességet (német, örmény, lengyel, zsidó, görög, román, tatár, magyar stb.) tömörítő városok szinte idegen szigetként jelennek meg a jóval nagyobb számú helyi lakosság tengerében. A szerző három, a város népességét alkotó jelentősebb csoportjellemzőit veszi sorra tanulmányában: az örmény, a ruszin és a zsidó közösségek történetét. A főként a Krím vidékéről származó örményeket gazdasági szempontok juttatták kiemelkedő súlyhoz. Török nyelvtudásuknak köszönhetően ráadásul gyakran álltak a lengyel király szolgálatába is különféle diplomáciai küldetések kapcsán, ami elősegítette, hogy a város vezetése részéről ne érhesse őket semmilyen komolyabb diszkrimináció, sőt, a 15. században rövid ideig teljes autonómiát is élveztek. A 16. századtól azonban mind vallási, mind kereskedelmi szempontból számos hátrány érte őket a város vezetésének részéről, amit az uralkodók újabb és újabb intézkedésekkel próbáltak enyhíteni. A középkor végén lassan növekvő létszámú ruszin népesség