Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Egy legenda nyomában. Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt II/443
462 C. TÓTH NORBERT oldalú jellemzéseknek? Ennek oka nagy biztonsággal jelölhető meg a közismert későbbi fejleményekben. A mohácsi csata után a két ember két különböző úton indult el, János és Ferdinánd magyar királlyá koronázása folytán politikai ellenfelekké váltak.16 5 Ám a jelek szerint a jó kapcsolatuk ekkor sem feltétlenül szakadhatott meg. Egyrészt, noha János király koronázása után felszólította Bátorit: hagyja el Ferdinánd pártját és 15 napon belül jelenjen meg nála, s abban az esetben, ha ezt megteszi, megtarthatja hivatalát.166 Dacára annak, hogy a pártváltás nem történt meg, Szapolyai egészen 1530 elejéig nem választatott királyságában nádort.16 7 Másrészt a nádor testvére, András részt vállalt a Szapolyai-kormányzatban: ott volt a tokaji gyűlésen és az 1527. március 24-i országgyűlésen,16 8 sőt, birtokadományban részesült János királytól.16 9 Utóbb Bátori István nádor, valamint Bátori György és András pedig Szapolyai János javait adományoztatta magának Ferdinánd királlyal.17 0 Nem nehéz ebben meglátnunk a magyar nemesség szokásos stratégiájának érvényesülését, azaz a testvérek a helyzet rendeződéséig mindkét oldalon jelen vannak.17 1 Mindehhez hozzátehetjük, hogy az István nádor és testvérei által felkért Szapolyai-birtokok egyfajta alkupozíciót jelenthettek — volna — a bizonytalan jövőre nézve. TRACING A LEGEND The Relationship between John Szapolyai and Stephen Bátori before 1526 by Norbert C.Tóth (Summary) The present study examines the validity of the picture formed by posterity about the relationship between John Szapolyai and Stephen Bátori of Ecsed. The importance of such an inquiry lays in the fact that the supposed decadence of the late Jagelló period, and the equally supposed moral and political failure of the Hungarian political elite then has traditionally been illustrated by the example of the two men's relationship. The picture drafted by previous scholarship is basically twofold. Most of the authors depict their relationship in utterly negative terms right from the moment that they came into contact; others, less in number but more influential, only suppose unreconcilable conflicts between the two men from the early 1520s. Yet in one important point the two approaches converge: they are both founded on narrative sources composed in the 16th and 17th centuries. Consequently, the present study at first reviews these narrative sources, and then the most important ones among the 165 Erre összefoglalóan 1. Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. (História Könyvtár - Monográfiák 27.) Bp. 2010. 52-64. 166 Dominus palatínus post coronationem vocatus est ad regem et litteris admonitus, ut decima quinta die litterarum apud ipsum sit, si venerit ad regem, relinquetur in officio palatinatus, si manebit penes reginam et factionem Ferdinandi, erit inimicus regni et omnes alii etiam factiosi — Georgius Pray: Epistolae procerum regni Hungáriáé. Pars I. Complectus epistolas ab anno MCCCCXC ad MDXXXI. Posonii 1806. 290. 167 Istvánffy 283. 168 Egyháztörténeti emlékek a magyar hitújítás korából I. Szerk. Bunyitay Vince, Rapaics Rajmund, Karácsonyi János. Bp. 1902. 289.; Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel I. (1526-1536.) Szerk. Fraknói Vilmos. Bp. 1874. (Monumenta Hungáriáé Historica Ill/a. Monumenta comitialia regni Hungáriáé I.) 99. 169 Doc. Bathoriana 279. sz. 170 Doc. Bathoriana 283., 285-286. sz-ok. 171 Ennek legjobb elméleti és gyakorlati összefoglalását 1. Pálosfalui Tamás: A Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444). Századok 137. (2003) 897-898., illetve passim.
