Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Egy legenda nyomában. Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt II/443
SZAPOLYAI JÁNOS ÉS ECSEDI BÁTORI ISTVÁN VISZONYA 1526 ELŐTT 445 lami tisztviselést az ő híre s tanácsa nélkül ne kívánna, s ha adnák, se venné fel, őtőle pedig viszont jó kedvet s barátságot várna. Akire mondják, hogy Báthory ugyan kötelezte volna is magát. Mely mesterségekkel nem egyéb kerestetik vala, mint hogy ezzel magához hajtván a véle vetekedőt, mintegy zárt s akadályt előle elhárítván, kevesebb fáradsággal az ország bírásához juthatna, melyre mind jó s mind gonosz mesterségekkel igen vágy vala. Mert ezek a két férfiak abban az időben nemzetséggel, idővel, gazdagsággal egyenlők lévén, okosságoknak nagyságával is egyenlőképpen vetekednek vala egymással, melyekkel annakutána hazájokat és ország népét eltapodák".6 Mindezek után rátért az 1519. évi nádorválasztásra: „Jelen vala a vajda ebben a gyűlésben, (...) gubernátorrá nem lehetnék, az nádorispánság megnyerésére alattomban igyekezik vala. De holott mind a királynak, s mind a két nemzetségbűi álló fő-fő rendeknek kévánságokat, íhogy] az ő tisztkívánását s hatalmát ellenezni tudnák, kiknek nagyobb része Báthory Istvánhoz hajol vala, titkon hozzája követeket küld, sokat ígérvén néki, s fogadásiról intvén, melyeket a parasztok fegyverétűi nagy veszedelemben forogván s megszállatván tőlök, néki tött volna, hogy tudniillik semmi tisztet ő híre s tanácsa nélkül nem kérne, s ha adnák, sem venné fel, annakokáért, hogy megemlékezvén azokrúl, őnéki jó szívvel engedni akarna, azon kéri vala. De Báthory a kardinálynak és Bornemiszának tanácsából, kik a vajda tanácsinak megháborítására vigyáznak vala, rövideden azt felelé, hogy ő azt a méltóságot soha nem kívánta, s ha onszolnák véle, azárt meg nem vetné, hogy valami elfajult és félénk szívvel meg ne vallaná magát reá elégtelennek lenni. Mely felelettel a vajda könnyen megérté, hogy mások is volnának, kik ővéle tiszt-, böcsület- s méltóságkívánással együtt s az uralkodásnak bujaságával is mértéktelenül vetekednének. Báthory azért (elhagyatván a vajda) nádorispánnyá tétetik az királynak tanácsinak s a nemességnek egyetértésekbűi (a vajda párttartóin kívül, kik nehezen szenvedik vala az ő hátrahagyását) s egyszersmind a gyűlésnek helyén megesküdtetik az ország népének igazán törvény szerént s erősen való gondjaviselésére". „Mely dolgot felette igen bánván a vajda dagadt epével s nagy bosszankodva mindjárást az hozzá tartozókkal elmene. Ezek valának okai az visszavonásoknak s vetekedéseknek a vajda és Báthory között, s az mi nagy sok nyomorúságaink kezdeti, melyekkel osztán azt cselekedék, hogy Magyarország a békesség s egyezség megháborításával szánakozásra méltóképpen megromlott- és szakadozottnak, s majd teljességgel fel is fordíttatottnak lenni látassék".7 A szakirodalmi8 munkákban kettejük viszonyát kétféle módon ábrázolták, illetve nem ábrázolták. A korszakkal foglalkozó Szabó Dezső, Barta Gábor és 6 Uo. 142-143. 7 Uo. 159. — Istvánffy munkája kettős célt szolgált: tudósít az 1490-től lezajlott hadi eseményekről, másrészt pedig „tükröt tart a magyar nemesség elé, bemutatva az ország hanyatlásának okait", ami két ok miatt következett be: 1) gyengekezű királyok uralkodása; 2) a nemesség széthúzása és nemtörődömsége. Uo. Bevezetés 13. — Istvánfly munkájának célzatosságát legutóbb Nagy Gábor elemezte tanulmányában (Afagy Gábor. Szapolyai István és János alakja Isthvánffi Miklós Historiaejában. In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Publicationes Universitatis Miskolciensis Sectio Philosophica, Tomus XIII. - Fasciculus 3. Miskolc 2003. 267-294., különösen: 273., 276., 278.). 8 A jelző mindenképpen hangsúlyos, a szépirodalmi művek (pl. Krúdy Gyula: Királyregények [Mohács. Festett király. Első Habsburg.] Szerkesztette és a szöveget gondozta Barta András. Bp.
