Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Bárány Attila - Györkös Attila: A Fehér Rózsa Magyarországon. Egy angol trónkövetelő viszontagságai és a Jagelló-kori diplomácia II/417
A FEHÉR RÓZSA MAGYARORSZÁGON 431 zsásabban látták lehetőségeiket. Ennek az oka egy, a titkos levelezésben meg nem nevezett „nagy ügy" volt, melyről úgy véljük, a Magyarországra való befogadásuk lehetett. Követeik ,jó híreket hoztak",9 4 és többször is meglátogatta őket egy, csak „az atya" néven említett személy.9 5 Feltesszük — beleillik ugyanis a képbe —, hogy „az atya" a Jagellók embere volt. A helyzet azonban jelentősen megváltozott, amikor 1505-ben Szép Fülöp megszállta Geldernt és megkaparintotta Suffolkot is. 96 Edmund ekkor még megszökött, de 1505 őszén újra elfogták.9 7 Az új politikai konstellációban VII. Henrik meglátta a lehetőséget: hatalmas összegekkel próbálta „megvenni" ellenségét Fülöptől: 1505-ben a herceg teljes kasztíliai útját Anglia finanszírozta.9 8 A közeledést azzal is elő kívánta segíteni, hogy feleségül kérte Fülöp húgát, Ausztriai Margitot.9 9 A „szövetséges" hatalmakból kiábrándult Suffolk nem próbálkozott tovább, maga kezdeményezett tárgyalásokat hazatéréséről (1505. dec.).100 A folyamatot meggyorsította, hogy Szép Fülöp 1506 tavaszán — Kasztíliába tartva — hajótörést szenvedett az angol partokon, s miközben kénytelen volt a Tudor-udvar vendégszeretetét élvezni, természetesen előkerült Edmund kiadatásának ügye is.101 Miután Anglia az akkori spanyol trónviszályban elismerte Fülöpöt Kasztília királyának, s szembehelyezkedett Aragóniai Ferdinánddal, valamint az utóbbit támogató Franciaországgal, a tárgyalások kimozdultak a holtpontról.102 Márciusban a windsori egyezmény értelmében kiadták Suffolkot VII. Henriknek. A Fehér Rózsa Magyarországon10 3 Richard — Edmunddal ellentétben — nem került angol fogságba, ezért a Tudor-politika immáron az ő kézre kerítésére indított nagyszabású kampányt. Felmerült annak lehetősége — s ez később be is igazolódott —, hogy Richard a Valois-knál próbál szerencsét. Hollétére ekkoriban csak néhány fennmaradt levele alapján következtethetünk. Annyit tudunk róla, hogy rendkívüli „szegény-94 Letters and papers I. 275. 95 PRO SC 1/52/8., Ellis, Letters 124-125. 96 Letters and Papers I. 163-165. 97 Letters and Papers I. 256., 263-265. 98 Bentley, Excerpta 132-133. 99 Pollard, A. F.: Reign of Henry VII i. m. I. 253.; Calendar Venice I. Nos. 865., 868.; Calendar Spain I. Nos. 429—131. — Igaz, amikor de la Pole-t vasra verték a Tower mélyén, már nem annyira óhajtotta a frigyet (1506. máj.: Foedera XIII. 127.). Miksa képviselői hiába várják az angol követeket, 1. 1506. júl.: Letters and Papers I. 153-154., Henrik válasza: Letters and Papers I. 155-162. 100 Letters and Papers I. 280-285., II. 381-383.; Pollard, A. F.: Reign of Henry VII i. m. I. 267-268. 101 Memorials of King Henry VII, 282-303. 102 1506. febr. 9.: Foedera XIII. 123. 103 1506 után, amikor Edmund de la Pole bebörtönzésével Richard válik az egyedüli York-házi veszélyforrássá Henrik számára, az angol dokumentunok „Blanche Rose"-ként ('Fehér Rózsa') kezdik emlegetni, 1. Sean Cunningham: Pole, Richard de la (d. 1525). ODNB [http://www.oxforddnb.com/view/article/22458, 2011. jan. 24.].
