Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Bárány Attila - Györkös Attila: A Fehér Rózsa Magyarországon. Egy angol trónkövetelő viszontagságai és a Jagelló-kori diplomácia II/417
426 HAItÁNY ATTILA - GYÖRKÖS ATTILA adott okot, így maga Fest Sándor sem fedezte fel az azonosságot Gauffray Bleist (azaz Geoffrey Blythe) és Salisbury személye között. A kérdés feloldása abban rejlik, hogy Blythe egyszerre volt York dékánja60 és Salisbury archidiakónusa,61 s egyszer az első, másszor a másik címét említik. Bonyolította az azonosítást, hogy korábban egy másik angol követ is viselte a „York dékánja" címet, Christopher Urswick, aki 1487-ben Velencében járt. Ez alapján a 19. század közepén Rawdon Brown vele azonosította az 1502. évi követ személyét és még azt is feltételezte, hogy egy Corvinát kapott ajándékba.62 Tévedése azóta nagy utat járt be: Alfred von Reumont63 — aki Urswicket Bambridge néven is említi (a helyes változat egyébként Bainbridge lenne) —, majd nyomában Fógel József is átvette.6 4 Ez a félreértés mély nyomot hagyott a magyar szakirodalomban, s a Corvina-könyvtárral kapcsolatos művek egy része máig is ismételgeti ezt az állítólagos eseményt.65 Valójában úgy tűnik, hogy az egész história Brown alaptalan megjegyzésére visszavezethető tévedés. Semmilyen általunk ismert adat nem igazolja, hogy bármilyen angol követ kapott volna ajándékot a Corvina-könyvtárból, de Urswick-Bambridge bizonyosan nem, hiszen ő ekkor nem is járt hazánkban. Pierre Choque fent említett beszámolójából kiderül, hogy a követség másik tagja Sombresset vagy Sombrecet66 heroldja, akit John Younge-gal, Somerset heroldjával azonosítottunk.67 A két angol küldött, Blythe és Somerset nemcsak Foix-i Anna utazása során voltak a kíséret tagjai, hanem részt vettek a királyi pár esküvőjén is. Somerset funkciója nyilván protokolláris volt, személyének hazai jelenléte azonban mégis érdekes. A herold máskor is szerepelt királyi házasságokon. Előző év októberében tagja lett az Aragóniai Katalint (Arthur angol trónörökös lemi Tár 23. (1877) 103., amit Discours II. nemrégiben felfedezett londoni kézirata alapján ellenőriztünk: British Library, Stowe, Ms. 584. fol. 74r. 60 capellani nostri Galfridi Blythe decani ecclesiae cathedralis Eboracensis — Fest S.: Anglo-Hungarian Contacts i. m. 610-611. — Blythe Magyarországról való hazatérte után 1503-ban Lichfield és Coventry püspöke lett, 1. Alan B. Cobban: The King's Hall within the University of Cambridge in the Late Middle Ages. Cambridge [1969] 2006. 289. 61 Joyce M. Horn: Archdeacons: Salisbury. In: Fasti Ecclesiae Anglicanae 1300-1541. Vol. 4. Salisbury. Ed. Diana E. Greenway. London 1962. 11-13. 62 Four Years at the Court of Henry VIII. Selection of Despatches Written by the Venetian Ambassador Sebastian Giustinian. Ed. Rawdon Brown. London 1854. Vol. I. 16. — Későbbi munkájában már azt is feltételezte, hogy Anglia velencei követe, Thomas West is járt 1502-ben Magyarországon, ami elképzelhető, hiszen Anna Velencén át utazott, 1. Calendar Venice I. cxliii. 63 Alfredo Reumont: La Biblioteca Corvina. Archivio Storico italiano 4. serie, t. IV ([Firenze] 1879) 67. (és nem a 11. oldal, ahogy Fógel hivatkozik rá, 1. Fógel József: II. Ulászló udvartartása [1490-1516], Bp. 1913. 104.). 64 Fógel J.: II. Ulászló i. m. 104. 65 Pl. Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig. Bp. 1959. és legújabban: Blázy Árpád: Simon Griner (Grynaeus) és Buda (1521-1523). PhD-értekezés, 2007. kézirat, [http://193.224.191. 196:8080/phd/Grynaeus.pdf (41., 144. sz. jegyz.)]. 66 „Au plus près estoient pour heraulx Ageneiz, Sombresset" — Discours II. 429. és „Sombrecet, heraud du Roy d'Angleterre" — Discours II. 431. 67 Mark Noble: A history of the College of Arms: and the lives of all the Kings, Heralds, and Pursuivants from the reign of Richard III, founder of the College, until the present time. London 1804. 124.
