Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hunyadi Zsolt: A magyarországi johannitáknak és templomosoknak adott 12. századi kiváltságok pápai oklevelek tükrében II/389
398 HUNYADI ZSOLT hogy alamizsnagyűjtés közben interdiction alatt álló területekre tévedtek, ahol nem átallottak misézni. Mintha a fent áttekintett privilégiumok elsősorban ezekre a vádakra reflektáltak volna. Vagyis az oly sokszor megtapasztalt helyzettel szembesülünk: az 1179 őszétől sorjázó pápai privilégiumok elsősorban a már jó ideje fennálló helyzetet próbálták legitimálni a klérus egésze előtt. Bár a lovagrendek (és a ciszterciek) által a 12. század első felében megszerzett kiváltságok jórészt magukban foglalták a kritizált jogosítványokat, általános megfogalmazásuk és az ebből adódó pontatlanságok számos lehetőséget adtak az azokkal való visszaélésekre. Rövid távon azonban a lovagrendek nyertek csatát, hiszen az egyetemes zsinat által megfogalmazott kritikák nem tették őket visszafogottá, sokkal inkább kijelölték a megszerzendő vagy megerősítendő kiváltságok körét. Erre valamelyest ráerősíthetett az a tény, hogy a magyarországi megtelepedésük folyamata — modern fordulattal élve — elérte, de legalábbis megközelítette a kritikus tömeget. Az 1170-es évek legvégére mind a johanniták, mind a templomosok rendelkeztek akkora rendi vagyonnal, amelynek hatékony kiaknázása vagy további jövedelemforrások megszerzése komoly kihívássá vált a tartományi vezetés számára is. Mindkét lovagrend erősen központosított volt, tehát a felismerés bizonyára nem helyi invenciókon, hanem sokkal inkább nyugat-európai tapasztalatokon és elvárásokon alapult. Ez utóbbiakat pedig leginkább a szentföldi status quo befolyásolta, amely az 1170-es évektől kezdve minden korábbinál komolyabb erőforrásokat igényelt és ezek előteremtésében minden lovagrendi preceptoriumnak szerepet kellett vállalnia. Ez, vélhetően, a pápai kúriában kifejtett lobbi-tevékenység során fontos adu volt a nagymesterek kezében a mindenkori egyházfő győzködése során. Ha a fentiekkel sikerült is meggyőző érveket megfogalmazni és azok többé-kevésbé szilárd alapjai mellett érvelni, arra mégsem tudunk válaszolni, hogy hazai templomosok miért nem vitáztak a helyi egyházi intézményekkel oly vehemenciával, ahogyan azt a johanniták tették fél évszázadon keresztül. FÜGGELÉK 1. 1180. december 4. Orig.: Arch. Civit. Poson. n. 5611934. Fotó: DF 277 953. Kiadás: -. Vö. Cartulaire no. 428. és Hiestand, R.: Papsturkunden für Templer und Johanniter i. m. II. 299-301. Alexander episcopus servus servorum dei. Venerabiübus fratribus archiepiscopis, episcopis et dilectis filiis abbatibus, prioribus, decanis, presbiteris et aliis ecclesiarum prelatis, ad quos littere iste pervenerint, salutem et apostolicam benedictionem. Audivimus et audientes sumus vehementi.5 1 quod cum dilectis filiis 51 Mezey megjegyzése: recte vehementer commoti. Valójában az írnok a formulát rövidítette, amit egy ponttal jelölt is a szövegben. A teljes formula vélhetően így hangzott: vehementi sumus admiratione, vö. Hiestand, R.: Papsturkunden für Templer und Johanniter i. m. II. 300.
