Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hunyadi Zsolt: A magyarországi johannitáknak és templomosoknak adott 12. századi kiváltságok pápai oklevelek tükrében II/389
392 HUNYADI ZSOLT telte az egyházmegyéjében tevékenykedő johannitáktól, jóllehet az oklevélből nem derülnek ki az utóbb izgalmassá váló részletek: az tudniillik, hogy pontosan milyen tizedekről (labores, novalia) esett szó. A kialakult vitás helyzet indította a johannitákat arra, hogy Incével megerősíttessék az eredetileg III. Sándor (1159-1181) főpapsága idején született Audivimus et audientes kezdetű oklevelet, illetve a benne szereplő kiváltságokat.16 A privilégium első ismert példánya 1174-ben kelt1 7 és eredetileg a ciszterciek kiváltságát rögzítette a novalia és labores-tizedek kapcsán. Az Oriens pontificius szerint első, lovagrendekkel kapcsolatos előfordulása 1179-re tehető.1 8 Az oklevél akár fordulópontot is jelenthetett volna a johannita és templomos preceptoriumok hazai vitáiban, de a pápai szándék valamelyest más volt. Az egyházfő világossá tette, hogy a kiváltság kizárólag azokra a tizedekre vonatkozik, amelyek a rendtagok saját munkájukkal (labores) vagy saját költségükön megtermelt javak után járna, illetve olyanokra, amelyek korábban intenzív művelés alatt nem álló földekről származnak {novalia). Ez utóbbiak egyébként olyan birtokokra is kiterjedtek, ahol a korábbi tulajdonost illették meg a novalia-jogok, de adomány vagy ajándék révén később ciszterci- vagy lovagrendi tulajdonba kerültek.1 9 Mindezek ellenére a pápai fellépés nem tudott véget vetni a vitának: úgy tűnik, mindkét fél saját érdeke szerint értelmezte a tizedek hovatartozását. Beszédes példa erre, hogy néhány évvel később ugyanez az Ince intette a pécsi egyházmegyében élő cisztercieket, illetve johannitákat, hogy kiváltságaikkal ne éljenek vissza és fizessék meg a szőlő után járó tizedeket.2 0 Vélelmezhetően úgynevezett extraneus szőlőbérletekről lehetett szó, de az oklevél nem tisztázza, hogy labores- vagy /zouaZía-kiváltságokra hivatkoztak az ügyben érintett rendek. A nézeteltérések a IV lateráni zsinat előestéjén, 1213-ban látszottak súlyosbodni: mintha a III. lateráni zsinaton (1179) lezáratlan viták újultak volna ki.21 Ekkortájt a fehérvári preceptorium komoly vitába keveredett a veszprémi püspökkel az egyházmegyében élő és termelő alávetettjei (rustici) által fizetendő tized kapcsán.2 2 A III. Ince által hozott döntés — amelyet a Dudum adversus fratres kezdetű pápai dekretális rögzített — olyan jelentőséggel bírt, hogy IX. Gergely idején a dekretális-gyűjteményekbe is bekerült, s ezáltal a Corpus Iuris Canonici része lett.23 romana episcopatus Wesprimiensis 1103-1526 I—III. Ed. Fraknói Vilmos. Bp. 1896-1907. (a továbbiakban: MonWesp) I. 18., Cartulaire no. 1294., vö. Érszegi Géza: Eredeti pápai oklevelek Magyarországon (1199-1417), Akadémiai doktori értekezés, Kézirat, Bp. 1989. no. 10. 16 Fejér CD III/l. 84-86. 17 Giles Constable: Monastic tithes from their origins to the twelfth century. Cambridge 1964. 297. — A kiváltságot a borsmonostori ciszterci apátság is megkapta 1207-ben (Árpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) I. 95-96.), vö. Érszegi G.: Eredeti pápai oklevelek Magyarországon i. m. no. 8. 18 Hiestand, R.: Papsturkunden für Templer und Johanniter i. m. I. 299-301. 19 Vö. Constable, G. : Monastic tithes i. m. 280., Lékai Lajos: A ciszterciek: eszmény és valóság. Bp. 1991. 73-75. 20 Fejér CD m/1. 141-142. 21 1179: § 9. — Decrees of the Ecumenical Councils Vol. 1. (Nicaea 1-Lateran V). Ed. Norman E Tanner. Washington D. C. 1990. 215-217. 22 Cartulaire no. 1438. L. a Függelékben no. 5. 23 Deer. Greg. IX. lib. 3. tit. XXX. — Justus Henning Böhmer. Corpus Iuris Canonici. Halle 1747. II. 528., Aemilius Ludwig Richter: Corpus juris canonici. Leipzig 1839. II. col. 567-568.
