Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
376 KÖRMENDI TAMÁS sítást a koholmány elkészítésére, hogy III. Honorius pápa 1226. július 4-én elmarasztalta őt, mert nem küldte el az ügyvédjét az ügy kitűzött tárgyalására Rómába. Ami a Szent László szlavóniai hódítására vonatkozó részletet illeti, ezzel a hamisítók vélhetően azt kívánták áttételesen bizonyítani, hogy a pannonhalmi apátságnak — amely tizedszedési jogát Szent István privilégiumával próbálta igazolni — nincs és nem is lehet semmiféle része a drávántúli területek egyházi jövedelmeiből.45 A magyar tudós véleményét Nada Klaic is elfogadta 1971-ben,4 6 Lujo Margetic viszont 1993-ban az irat hitelessége mellett foglalt állást.4 7 Györffy négy érvet hozott fel az irat hitelessége ellen. Először is: az irat a zágrábi püspökségnek olyan jogokat biztosít, amilyeneket akkoriban egyetlen egyházi intézmény sem élvezhetett Magyarországon. Másodszor: az oklevél átokformulát tartalmaz, márpedig a királyi kancellária 1190 után kelt hiteles kiadványaiban ilyesmi sohasem szerepel. Esetünkben ráadásul az átok többek közt arról rendelkezik, hogy amennyiben a herceg megsértené a zágrábi püspök jogait, úgy veszítse el trónöröklési jogát. Tekintetbe véve, hogy az Árpádok a kegyuraságuk alá tartozó egyházi intézmények javaival 1217 előtt és ez után is tetszésük szerint bántak, Györffy szerint ilyesmit a királyi kancellária nem foglalhatott írásba. Harmadszor: az oklevél három ízben is utal a megerősítés módjára, és ezek közül egyszer hibásan titkos pecsétnek (secretioris et sollempnioris sigilli nostri) nevezi az aranybullát, ami a kancelláriai gyakorlatot kevéssé ismerő fogalmazó munkájára mutat. Végül negyedszer: a szövegben (éppen a szlavóniai hódításról szóló narratióban) a „Magyarország koronája" (corone Hungarie) kifejezés szerepel a kancelláriai stílusban megszokott „koronánk" 0corone nostre) helyett.48 Klaic ezeken felül azt is gyanúsnak találta, hogy az irat úgy rendelkezik a zágrábi püspökség korábbi privilégiumainak megerősítéséről, hogy nem részletezi azok pontos tartalmát, sőt még csak azt sem közli, hogy melyik királyok intézkedéseiről van szó.4 9 dekezett, hogy a mondott tizedeket a püspök és a káptalan hosszú ideje háborítatlanul bírja, és hogy a pannonhalmiak által bemutatott privilégium keltekor Somogy megye területe még nem is nyúlt át a Dráva jobb partjára. III. Ince, majd III. Honorius ezt követően összesen öt ízben állított fel egyre újabb bírói kollégiumokat a per lefolytatására, ítélet mégsem született (CDCr III. 188-189.). 1226-ban a feleket Rómába rendelték, ám a zágrábiak megvetették az idézést. A pápa ezért hatvan ezüstmárka megfizetésére kötelezte őket, és 1226. dec. 25-re újabb időpontot tűzött ki azzal, hogy a megjelenés elmulasztása ezúttal már jogvesztő hatályú (CDCr III. 257-258.). Sajnos, nem tudjuk, hogy ezen a tárgyaláson végül mi történt, a per mindenesetre még évekig nem zárult le. IX. Gergely pápa 1232. júl. 22-én kelt oklevele szerint a perfelvétel ténye nem szerepel a periratokban (litis contestationem legitimam acta iudicii non habebant), így tulajdonképpen újra kellett volna indítani az eljárást, ám a felek inkább megegyeztek. A pannonhalmi apátság lemondott a drávántúli területek tizedeiről, cserébe a zágrábi püspökség átengedte a monostornak négy kápolna tizedeit a folyó bal partján (versus Ungariam), továbbá vállalta, hogy 500 márka ezüstöt fizet az apátságnak káraik megváltására és perköltségre (CDCr III. 362-364.). 45 Györffy Gy.: Szlavónia kialakulása i. m. 230-234. 46 Nada Klaic: Toboznji Ladislavov „monasterium sancti Stephani regis" u Zagrebu. Peristil 24. (1981) 39. 47 Margetic, L.: O yjerodostojnosti isprava i. m. 329-333. 48 Györffy Gy.: Szlavónia kialakulása i. m. 230-234. 49 Nada Klaic: Toboznji i. m. 39. — Ezt az érvet azonban könnyűszerrel meg lehet cáfolni. A magyar királyi kancellária 13. század első harmadában kelt kiadványai esetében ugyanis a Klaic által
