Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
32 BALOGH MARGIT húgom és három unokaöcsém jöhetett el."9 S A mondat pőresége kimondatlan szemrehányást tesz az amerikai követségnek, amely mindvégig erősen korlátozta a bíboros kommunikációs szabadságát. Egy elhagyott mondattal azonban ez a szemrehányás semmivé oszlik: „A követség nem tudta, hogy aranymisém közeledik, amit magam nem szerveztem,"9 4 Vagy amikor az ominózus 1956. novemberi sajtótájékoztatót idézi fel emlékirataiban, arra a kérdésre, hogy melyik kormányt ismeri el: Nagy Imréét vagy Kádárét, a következő választ adja: „Nagy Imre kormányát ismerem el Magyarország kormányának." Eredetileg ez egy bővített mondat volt: „Bár a Nagy-kormányban ott alakoskodott Kádár János is, Nagy Imre kormányát tartom Magyarország kormányának. "9 5 Az előzmények közül izgalmas az „Emlékiratok" feliratot viselő „piros" dosszié is, amelyben kb. kétszáz, Mindszenty kezétől származó, sűrűn teleírt lap található, helyenként újságcikk-kivágással, illetve gépelt betéttel. A kézirat kevésbé személyes élettörténet, mint inkább történeti munka a materializmusról, a kommunizmusról, a bolsevizmusról, Trianonról, az 1905-ös és 1917-es orosz forradalmakról, ám ezekbe a történeti elemzésekbe időnként személyes élmények ékelődnek, például az 1945-ös római útjáról, vagy az 1948-as tárgyalásokról. Ha ezeket mind vagy akár csak részben beépítették volna a kötetbe, az az olvashatatlanságig megterhelte volna az egyébként rendkívül lendületes szöveget. Tendenciózusnak ugyan nem mondható, de egy részlet hiánya felületes átlapozásra is szembeötlő, ugyanis Czapik Gyula egri érsek 1948. eleji tárgyalásait az ismert sztereotípiáktól eltérően kommentálja. Az elterjedt vélekedés szerint Czapik mint a püspöki kar egységét megbontó, de legalábbis Mindszenty irányvonalával nem egyetértő főpap Rákosival és másokkal Mindszenty ellenére tárgyalt. Ma már tudjuk, hogy Czapik nem a prímás háta mögött paktált le, hanem annak tudtával tárgyalt, sőt a taktikát többször is egyeztették, ám itt maga Mindszenty igazolja ezt, amikor az írja: „A tárgyalásokat nem elleneztem. Volt is. Nehéz lett volna kitérni előle, mert a teljes elzárkózás ingerli a másik felet, még inkább az olyan másikat, aminővel mi álltunk szemben. Es a tárgyalással még nem is sértünk elvet. "96 1948-ban Mindszenty tehát, feltételekkel ugyan, de kész volt tárgyalni. Az emlékiratok viszont a kategorikusan elzárkózó, rendíthetetlen Mindszenty-képet erősítik, mert abban ugyanerről csupán a következőket olvashatjuk: „a kommunisták fokozódó nyomására és unszolására 1948 februárjában megbízottakat küldtünk egy tárgyalásokat előkészítő megbeszélésre".9 1 A kiadott szövegben nincs egyetlen szó sem az első- és másodfokú tárgyalás közötti fél év kérvény-, illetve levélözönéről, amelyek közül néhány azt erősíti meg, hogy a bíboros még letartóztatása előtt eljutott odáig, hogy mérlegelte 93 Mindszenty József: Emlékirataim i. m. 452. 94 MAL 34. doboz, „Emlékiratok" feliratú „zöld" dosszié, oldalszámozás nélkül. 95 Mindszenty József: Emlékirataim i. m. 455. és MAL 34. doboz, „Emlékiratok" feliratú „zöld" dosszié, oldalszámozás nélkül. 96 MAL 070. sz., „Emlékiratok" feliratú „piros" dosszié, oldalszámozás nélkül. Mindszenty kézírásos szövege. A gépelt szövegben az idézett szakasz, a kéziratban maga a fejezetcím - „A tárgyalások" - zárójelbe van téve. 97 Mindszenty József: Emlékirataim i. m. 217.