Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Mikó Gábor: Zsigmond király 1411. évi rendelete a kamarahaszna és a tized behajtásáról II/319
ZSIGMOND KIRÁLY 1411. ÉVI RENDELETE 333 konvent egy évvel későbbi transsumptumában maradt fent.42 E regeszta végén is találunk utalókat: egyet a Perényi-féle oklevélhez, a másikat pedig az október 4-én kelt példányhoz, amely azonban, amint már utaltunk rá, nem a Szentgyörgyi és Bazini grófok okleveleként van nyilvántartva, hanem mint a Corpus Juris változata.43 E három példányt ismerteti a legújabb vonatkozó irodalom is.4 4 Egy esetleges további példány létezését olvashatjuk ki Kovachich Márton György több munkájából is, amelyek a 19. század elején jelentek meg. A Corpus Juris szövegeinek nagy kritikusa néhány évvel a halála előtt két művében is kinyomtatta azt a jegyzéket, amelyben az egyes törvények (nagy részben általa felkutatott) okleveles példányainak lelőhelyeit sorolja fel. Az 1411. évi rendelet esetében azt állította, hogy egyetlen eredeti példánya van, amelyet a magyar kamarai levéltárban őriznek.45 Az oklevelet magát azonban Kovachich — hiába volt évtizedeken keresztül a kamarai levéltár, majd az irrattár alkalmazottja — sohasem tanulmányozhatta. Ez abból is egyértelmű, hogy a diploma Corpus Juristó\ eltérő olvasatait nem közölhette az 1816-ban megjelent Lectiones variantesben.46 Kovachich hagyatékában azonban találtunk egy kötetet, amely eredetileg a tudós 1815-ben kiadott Monumenta veteris legislatoriae című művének kéziratos változata volt.4 7 A kéziratba azonban utóbb még további lapokat kötöttek, amelyek különböző törvények eredeti példányainak varia lectióit tartalmazták a Corpus Juris szövegeihez képest. Kovachich tehát a gyűjtését a Lectiones variantes megjelenése után is folytatta, ám ezeket az új adatokat életében már nem publikálhatta. Kilenc collatiót a kamarai levéltárból kapott 1817-ben, egy évvel később pedig Zsigmond 1435. évi II. dekrétumáról, illetve Albert 1439. évi törvényéről kapott hasonló összevetéseket: előbbit Pozsony város levéltárából, utóbbit pedig Fodróczy Lászlótól.48 Fia, József Miklós, ezeket 42 Uo. 252. sz. (a conclusio teljes szövegű közlésével). 43 Uo. 1015. sz. 44 Tringli /.: Perényi oklevéltár i. m. 164. szintén a Zsigmondkori oklevéltár III. kötetének 252. és 1015. regesztájára utal. 45 A jegyzékeket 1. Iosephus Nicolaus Kovachich: Lectiones variantes decretorum comitialium incliti Regni Hungáriáé. Pestini 1816. 16-28., Kovachich, J. N.: Notitiae praeliminares i. m. 307-337. (az utóbbi jegyzék bővebb). 46 Kovachich a jegyzékében feltüntetett, a kamarai archívumban őrzött törvénytartalmű oklevelek közül egyet sem használhatott eredetiben, hiszen a levéltárban alacsony beosztásban (előbb indikánsként, majd 1793-tól regesztránsként) dolgozott. 1808-től kezdve erre még kevesebb reménye lehetett, ekkor helyezték át ugyanis a regisztratúrához. Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy az oklevelek létét Kovachich az archívum elenchusaiból ismerte. Az adatokat 1. V Windisch Eva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején. Levéltári Közlemények 37. (1966) 64-65., Uő: Kovachich Márton György, a forráskutató. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 24.) Bp. 1998. 38-41. 47 OSzKK Fol. Lat. 156. 48 Zsigmond 1435. évi törvényének ezen példányával a kritikai kiadás nem számolt (vö. DRH 1301-1457. 278.). Ma a Diplomatikai Fényképgyűjteményben található róla fotómásolat (DF 239 607.); Fodróczy László az oklevelét az Archívum Regni-nek adományozta — mint ez az oklevél hátoldalon olvasható feljegyzésből kiderül — így ma is ott őrzik, 1. MOL Arch. Regni, Lad. H. Nr. 7. (DL 13 381/2.), vö. DRH 1301-1457. 285 (itt mint a regnicoláris levéltár példányát tartják nyilván). A kamarai példányokat a továbbiakban még ismertetjük.
