Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
MINDSZENTY JÓZSEF"1 BÍBOROS EMLÉKIRATAINAK TÖRTÉNETE 25 ben". Az idézőjelet azért tesszük ki, mert a szerkesztő, talán a Mindszenty iránti tisztelettől vezéreltetve, nem vagy nem eléggé nyúlt bele az eredeti szövegbe, és a megjelent munkában bizony jócskán maradtak stiláris hibák, pongyola mondatok. A karcsú kötetben (mindössze 133 oldal) a prímások sorát Anasztáz nyitja 999-ben, és Serédi Jusztinián zárja 1945-ben. Mindszenty történeti folyamatában vezeti le annak kialakulását, hogy az uralkodó után miként lett a magyar joggyakorlatban az esztergomi érsek az első a közjogi méltóságok sorában, amely szerepet ő is haláláig magáénak érzett és beteljesíteni igyekezett. A szerző véleménye kendőzetlennek mondható: az esztergomi érsekek középkori kiváltságait önmagára vonatkoztatja, és ezzel a kötet célja lényegében a mindenkori esztergomi érsek anakronisztikus közjogi szerepének aktualizálása. Azt, hogy egyházi állásánál fogva a politikai életben is vezető szerep illeti meg, Mindszenty az amerikai követségen töltött másfél évtizedben is többször kifejtette, hol leveleiben, hol a követségi alkalmazottal folytatott beszélgetésekben. Az emlékiratok kéziratának véglegesítését egy súlyos konfliktus terhelte. Immár köztudott, hogy a Mindszenty távozásának körülményeit 1971. szeptember 9-én rögzítő szentszéki-magyar megállapodásban a Szentszék végül írásos biztosítékot adott az éveken át körbejárt magyar követelések közül a feltételek feltételére, a bíboros magatartásával kapcsolatban elvárt „garanciákra": Mindszenty József, miután elhagyta Magyarországot, tartózkodni fog attól, hogy beavatkozzék a magyar katolikus egyház ügyeibe, ellenségesen nyilatkozzék vagy tevékenykedjék a Magyar Népköztársasággal és kormányával szemben. A magyar kormány elfogadta, hogy a Vatikánnak sem áll érdekében Mindszentyt fék nélkül hagyni, ezért elegendőnek ítélte az írásos garanciavállalást a tételes tiltás kimondása nélkül. Ám a bíboros egyes nyilatkozatai átlépték a megengedettnek tartott határt, és a Szentszék már az első kínos eset után megrendszabályozta a prímást. Az ominózus alkalomra azután került sor, hogy 1971 adventjén Mindszenty körlevelet intézett papjaihoz és híveihez, benne a következő kifogásolt mondattal: „Hittel, Istenbe vetett reménnyel léptük át a börtön küszöbét, és az ideiglenes, de életirtó országhatárt."7 2 Ez volt az első körlevél, amit Bécsbe költözése óta fogalmazott, és ez a mondat többek, köztük Burgenland kormányzójának élénk tiltakozását kiváltotta, aki levelet is intézett Kreisky kancellárhoz, mert szerinte a bíboros „kérdésessé tette Ausztria területi integritását".7 3 Az osztrák sajtó egy része is úgy értelmezte a szöveget, mintha Mindszenty a magyar-osztrák államhatárt tekintené ideiglenesnek, holott — ahogy a nyomban terjeszteni kezdett helyesbítésében fogalmazta — ő csak a nemritkán emberéletet is követelő vasfüggöny átmenetiségére utalt. Az ügyet megvizsgálták az osztrák minisztertanácsban, amely tudomásul vette a helyesbítést. Ahogy egy francia diplomata fogalmazott: „Nyilvánvaló, a Szövetségi 72 MAL 060. dosszié, külön számozás nélküli vegyes gyűjtemény, 507/1971.; ÁBTL 3.2.9. R-8-009/1. 224-225. Nyomtatásban megjelent Mindszenty József: Hirdettem az igét. Válogatott szentbeszédek és körlevelek, 1944-1975. Összeállította Közi Horváth József. Vaduz, 1982; Budapest, 1989. 188-191. 73 AMAE Série: Europe, Hongrie, versement aux Archives (1971-juin 1976), boîte 3330, dossier Questions religieuses (1 janvier 1971-30 juin 1976). François Leduc, Franciaország ausztriai nagykövetének 772/EU számú jelentése Maurice Schumann külügyminiszter részére, 1971. december 10.
