Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
270 KOSZTA LÁSZLÓ A korabeli magyar egyház monasztikus jellegét erősítette, hogy az episzkopális egyházszervezetben is szerepet kapott a szerzetesség. A korszakból ugyan nagyon kevés püspöknek ismerjük származását és egyházi életpályáját, de azok többségéről, akikről bővebb ismertekkel rendelkezünk, bizonyosan állíthatjuk, hogy bencés kapcsolatokkal rendelkeztek. Az egyházszervezet kiépítésének kezdeti időszakában, Szent István uralkodásának első évtizedében, meghatározó szerepet játszó Szent Adalbert-tanítványok, közöttük Radla-Sebestyén, Astrik és Anasztáz érsek bizonyosan bencés volt. Az első Csanádi püspök, Gellért püspök és utóda, Mór szintén a szerzetesség közül került ki. Az első pécsi püspök, Bonipert bencés származását nem tudjuk minden kétséget kizáróan igazolni, de az 1030-as évek második felétől közel négy évtizedig a pécsi egyházmegye élén álló Mór Pannonhalmáról került az egyházmegye élére. A korszakban meghatározó szerepet játszó püspökök többsége, így például Astrik, Gellért, Mór tehát a bencésektől érkezett. A főpapság utánpótlását nagyrészt a bencés monostorok biztosították. A bencés püspök vezette egyházmegye székhelyén élő papok életformája is monasztikus volt. Ali. század első felében a tisztán világi papokból álló székeskáptalanok helyett dómmonostorok működtek a székesegyházak mellett, bennük együtt éltek bencés szerzetesek és világi papok, akiknek életformáját döntően a bencés regula előírásai határozták meg.6 A bencéseknek így az egyházigazgatásban is meghatározó szerepük volt, de püspökké lett és így a királyi tanácsba is bekerült szerzeteseknek köszönhetően komoly politikai befolyással rendelkeztek. Bencések Szent László uralkodása alatt Ali. század utolsó harmada, Szent László uralkodása a bencés rend és a királyi hatalom együttműködésének kiemelkedő korszaka. Ennek talán legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy Szent László a legtöbb bencés monostort alapító Árpád-házi uralkodó. Több-kevesebb bizonyossággal hét monostor — Mogyoród, Báta, Kolozsmonostor, Szentjobb, Somogyvár, Esztergom-Apácasziget, és valószínűleg Kolos — létrehozása kapcsolható nevéhez. Mindezeken felül rokoni összeköttetései miatt szerepet vállalhatott Morvaországban, az Olomouc mellett alapított Hradiste bencés monostorának megszervezésében is.7 Lászlónak Oderisius montecassinói apáthoz írt leveléből tudjuk,8 hogy a király egy to-6 Koszta László: Székeskáptalanok és kanonokjaik Magyarországon a 12. század elejéig. In: Uő: írásbeliség és egyházszervezet. Szeged 2007. 9-21. 7 A monostor alapítólevelének formulái szó szerint követik a százdi apátság 1067. évi alapítólevelét, 1. Magyarország története tíz kötetben I. Főszerk. Székely György. Bp. 1984. 876. (a vonatkozó rész Györffy György munkája); Martin Wihoda: Benediktinská kapitola v déjinách Klástera Hradisko u Olomuce. In: Ve stopách sv. Benedikta. Disputationes Moravicae 3. Ed. Libor Jan. Brno 2002. 38.; Petr Sommer: Sázava und böhmische Klöster des 11. Jahrhunderts. In: Der heilige Prokop, Böhmen und Mitteleuropa. Colloquia mediaevalia Pragensia IV Hg. Petr Sommer. Praha 2005. 169. 8 Diplomata Hungáriáé antiquissima accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131) Edendo operi praefuit Georgius Györffy, adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. (a továbbiakban: DHA I.) 272.
